Slobodan Bošković Kolašin, 12. 06. 1947. –
Vidi li neko
Vidi li neko osim mene
plamene noževe
kako putuju nebom
Vidi li jutro
pomračeno pre pomračenja
( kako klizi
kako potanja u praznini
okean
metalni sin
potomak zvezdanog roba )
Vidi li neko vatrena izvorišta
od kojih se poslije hlađenja
iskivaju noževi
Vidi li neko noževe
kako padaju s neba
pravo
u moje srce
( evo
krvari iz šupljina
svod plavi
-nećemo biti sami )
Látja-e valaki
Rajtam kívül látja-e valaki
az égen végigvonuló
lángoló késeket
Látja-e sötétedés előtt
a reggeli homályt
(a csillagokba szerelmes
leszármazottja
az óceán
a fémfiú
hogyan csúszik
hogyan tűnik el a semmiben)
Látja-e valaki a lángoló
kezdetet
melyből lehűlte után
késeket kovácsolnak
Látja-e valaki hogyan hullanak
a kések az égből
egyenesen
szívembe
(íme
üregekből vérzik
a kék boltív
– nem leszünk egyedül)
Fordította: Fehér Illés
Bošković, Slobodan (Boskovity Szlobodán) 1947-ben Kolašin-ban (Kolasin – Montenegró) született. A Banja Lukai Tudományegyetem Elektrotechnikai karán elektronikából és távközlésből diplomázott. A volt Jugoszláviában az egyik első rakétaszakértő.
Első versei 1964-ben a „Stvaranje” (Alkotás) irodalmi folyóiratban jelentek. Jugoszláviában, majd Bosznia Hercegovinában versei, elbeszélései a legjelentősebb irodalmi folyóiratokban és napilapokban kaptak/ kapnak helyet.
Eddig hat verseskötete, két elbeszéléskötete, öt regénye valamint több mint tíz könyve álnéven jelent meg. Verseit, elbeszéléseit orosz, német, francia, török és arab nyelvre fordították. Jelentős irodalmi kitüntetésekben részesült. Banja Lukán él és alkot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése