Keresés ebben a blogban

2014. március 2., vasárnap

Vesna Parun Zagrljaj – Ölelés


Vesna Parun
Zlarin, 10. travnja 1922. – Stubičke Toplice, 25. listopada 2010.



Zagrljaj

Što šapću tvoje oči brzim pticama
s dalekih obala?
Nevidljiva u djetelini
na tvojim usnama treperi večer zvjezdana.

Pitaš me zašto rukom pokazujem na zapad.
Ja drhtim prozirna u ljepoti sumraka
i samo jasnim odronom koraka na nizbrdici
prikrivam tjeskobu golog cvijeta.

Ti me tješiš osmjehom
što blješteći baca tamnozelenu sjenku
na ostavljeno jezero.

Večer je crvenozlatna i tako bliska javi.
Ptice prelijeću nad nama
zamišljeno.
Dan se blagim žalima produljuje u nepoznato.


Ölelés

Mit üzen szemed a távoli partok
gyors röptű madarainak?
A lóherésben láthatatlan
csillagos éj vibrál ajkadon.

Kérded ujjammal miért mutatok nyugatra.
Áttetszőn remegek a napnyugta igézetében
és a lejtőn legördülő határozott lépteimmel
titkolom a csupasz virág szorongását.

Az elhagyott tóra
villanó sötétzöld árnyékot vető
mosolyoddal vigasztalsz.

A skarlátvörös est talán maga a valóság.
Merengve
szállnak el felettünk a madarak.
A nap lankás partokkal vezet az ismeretlenbe.

                                  Fordította: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése