Vesna Parun
Zlarin, 10. travnja 1922. – Stubičke Toplice, 25. listopada 2010.
Zagrljaj
Što šapću tvoje oči brzim pticama
s dalekih obala?
Nevidljiva u djetelini
na tvojim usnama treperi večer zvjezdana.
s dalekih obala?
Nevidljiva u djetelini
na tvojim usnama treperi večer zvjezdana.
Pitaš me zašto rukom pokazujem na zapad.
Ja drhtim prozirna u ljepoti sumraka
i samo jasnim odronom koraka na nizbrdici
prikrivam tjeskobu golog cvijeta.
Ja drhtim prozirna u ljepoti sumraka
i samo jasnim odronom koraka na nizbrdici
prikrivam tjeskobu golog cvijeta.
Ti me tješiš osmjehom
što blješteći baca tamnozelenu sjenku
na ostavljeno jezero.
što blješteći baca tamnozelenu sjenku
na ostavljeno jezero.
Večer je crvenozlatna i tako bliska javi.
Ptice prelijeću nad nama
zamišljeno.
Dan se blagim žalima produljuje u nepoznato.
Ptice prelijeću nad nama
zamišljeno.
Dan se blagim žalima produljuje u nepoznato.
Ölelés
Mit üzen szemed a távoli partok
gyors röptű madarainak?
A lóherésben láthatatlan
csillagos éj vibrál ajkadon.
Kérded ujjammal miért mutatok nyugatra.
Áttetszőn remegek a napnyugta igézetében
és a lejtőn legördülő határozott lépteimmel
titkolom a csupasz virág szorongását.
Az elhagyott tóra
villanó sötétzöld árnyékot vető
mosolyoddal vigasztalsz.
A skarlátvörös est talán maga a valóság.
Merengve
szállnak el felettünk a madarak.
A nap lankás partokkal vezet az ismeretlenbe.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése