Pilinszky János (Janoš Pilinski)
Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.
|
Halak
a hálóban
Csillaghálóban hányódunk
partravont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz űrt harap.
Suttogón hiába hív az
elveszett elem,
szúró kövek, kavicsok közt
fuldokolva kell
egymás ellen élnünk-halnunk!
Szívünk megremeg.
Vergődésünk testvérünket
sebzi, fojtja meg.
Egymást túlkiáltó szónkra
visszhang sem felel;
öldökölnünk és csatáznunk
nincs miért, de kell.
Bűnhődünk, de bűnhődésünk
mégse büntetés,
nem válthat ki poklainkból
semmi szenvedés.
Roppant hálóban hányódunk
s éjfélkor talán
étek leszünk egy hatalmas
halász asztalán.
|
Ribe u mreži
U zvezdanoj mreži se
potucamo
na obalu bačene ribe,
u ništa nam zjape usta,
suh kosmos ujedaju.
Zalud zove šapućeći
izgubljen element,
jedan protiv drugog
gušeći među oštrim
kamenjem, belutcima
moramo živeti i umreti!
Zadrhtaju nam srca.
Naše otimanje brata
ozleđuje, davi.
Na međusobno ziparenje
ni eho ne odgovara;
bud-zašto se ubijamo
i ratujeme, ali moramo.
Ispaštamo, ali naše
ispaštanje
ipak nije kazna,
iz pakla nikakva patnja
nas ne spašava.
U ogromnoj mreži se
potucamo
i možda u ponoć
bićemo hrana na stolu
jednog silnog ribara.
Prevod: Fehér Illés
|
|
Halak
a hálóban
Csillaghálóban hányódunk
partravont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz űrt harap.
Suttogón hiába hív az
elveszett elem,
szúró kövek, kavicsok közt
fuldokolva kell
egymás ellen élnünk-halnunk!
Szívünk megremeg.
Vergődésünk testvérünket
sebzi, fojtja meg.
Egymást túlkiáltó szónkra
visszhang sem felel;
öldökölnünk és csatáznunk
nincs miért, de kell.
Bűnhődünk, de bűnhődésünk
mégse büntetés,
nem válthat ki poklainkból
semmi szenvedés.
Roppant hálóban hányódunk
s éjfélkor talán
étek leszünk egy hatalmas
halász asztalán.
|
Fish in the net
Writhing in a star-net
like fish hauled on
land
we gasp in the
emptiness
our gills filled with
sand
The element we've left
and lost
whispers in vain
we pant on the shingle
were we've been
thrown.
Crammed one against
the other
fighting for breath
we struggle and
tremble
in the face of death.
From the wriggling mass
come stifled cries
but the massacre
continues
till one, then other,
dies.
Atonement and
repentance
are the language of
the soul
but nothing can save
us
from this hopeless
hell –
We writhe in the net
of some cosmic
fisherman
and maybe at midnight
will be in his frying
pan.
Translated by White
Kenneth
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése