Petri György
Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.
Éber-álomkép Mayával, gyerekkel
Hátadba nyomódik lejárt személyid száma,
az udvar lángra lobban, mint a karbid.
A gyermek álmában megint felül, ellopott
biciklijéről álmodik és a rendőrfőnökről,
ki ezüstsisakban és folyamitengerész-egyenruhában
vérpadra viszi a biciklitolvajt.
Komoran evezünk a gyönyörért,
hajnali Styxen.
az udvar lángra lobban, mint a karbid.
A gyermek álmában megint felül, ellopott
biciklijéről álmodik és a rendőrfőnökről,
ki ezüstsisakban és folyamitengerész-egyenruhában
vérpadra viszi a biciklitolvajt.
Komoran evezünk a gyönyörért,
hajnali Styxen.
Öregasszonyhang herseg az udvarban,
álmunk rothadt tökön tapos.
Szeretlek, kedvesem
tűzvész szemekkel nézel rám,
pillantásodban bozóttűz. Gyújtogatás
a gombás lepedőn.
álmunk rothadt tökön tapos.
Szeretlek, kedvesem
tűzvész szemekkel nézel rám,
pillantásodban bozóttűz. Gyújtogatás
a gombás lepedőn.
Nyirkos falak
izzadják a szerelmi kínt,
hűtőszekrényünk felforr.
izzadják a szerelmi kínt,
hűtőszekrényünk felforr.
Izzik a margarin az aranypapírban.
A hajnal
ütésrekész. Nem mentesz meg te sem.
Gázóra kattog. Fürdesz. Gyerekek
várnak. Hogy tudsz rájuk nézni?
Mindig ezen gondolkozom. Én nem tudom…
ütésrekész. Nem mentesz meg te sem.
Gázóra kattog. Fürdesz. Gyerekek
várnak. Hogy tudsz rájuk nézni?
Mindig ezen gondolkozom. Én nem tudom…
nem érdekel… Elintézzük magunkban
az életet, aztán essünk egymásnak,
holt a holthoz, sietve, szétesőben.
az életet, aztán essünk egymásnak,
holt a holthoz, sietve, szétesőben.
Budna slika sna sa Majom, detetom
Nevažeći broj lične karte u leđa ti je utisnut,
poput karbida se dvorište zapali.
Dete ponovo se diže u krevetu, o ukradenom
biciklu i načelniku policije sanja
ko u zlatnoj kacigi i uniformi rečne
mornarice
kradljivca bicikla na stratište šalje.
U jutarnjen Stiksu sumorno
veslamo za slast.
U dvorištu glas starice krešti,
naši snovi na truloj bundevi gaze.
Volim te, milo moja
očima vatre me gledaš,
u tvom pogledu vatra šikare. Paljevina
na memljivoj plahti.
Vlažni zidovi
ljubavnu patnju znoje,
provri naš frižider.
Margarin se u zlatnom papiru usijava.
Zora
je spremna za bakrač. Ni ti me nećeš spasiti.
Odbrojava merač gasa. Kupaš se. Čekaju te
deca. Kako možeš pogledati njih?
Uvek o tome razmišljam. Ja ne znam...
ne zanima me... Život međusobno
sredimo, posle nek navalimo jedan na drugog,
mrtvac na mrtvaca, u žurbi, u raspadu.
Prevod: Fehér Illés
Traumbild im Wachen mit Maya und Kind
Dir auf die Haut gestempelt die alte Passnummer,
der Hof lodert in Flammen wie Karbid.
Im Traum setzt sich das Kind wieder auf, träumt
vom gestohlenen Fahrrad und dem Polizeihauptmann,
der mit Silbermütze und der Uniform der Flußseeleute
den Dieb zum Schafott abführt.
Finster rudern wir der Lust entgegen,
den morgendlichen Styx entlang.
der Hof lodert in Flammen wie Karbid.
Im Traum setzt sich das Kind wieder auf, träumt
vom gestohlenen Fahrrad und dem Polizeihauptmann,
der mit Silbermütze und der Uniform der Flußseeleute
den Dieb zum Schafott abführt.
Finster rudern wir der Lust entgegen,
den morgendlichen Styx entlang.
Es schmettert im Hof eine Altweiberstimme
wir stapfen im Traum durch faule Kürbisse.
Liebste,
Brandalarm liegt dir in den Augen,
die Glut des Unterholzes in deinem Blick. Brandstiftung
auf dem pilzigen Leintuch.
Feuchte Wände
schwitzen die Liebesqual heraus,
unser Kühlschrank brodelt.
wir stapfen im Traum durch faule Kürbisse.
Liebste,
Brandalarm liegt dir in den Augen,
die Glut des Unterholzes in deinem Blick. Brandstiftung
auf dem pilzigen Leintuch.
Feuchte Wände
schwitzen die Liebesqual heraus,
unser Kühlschrank brodelt.
Es glüht die Margarine im Goldpapier.
Dann schlägt der
Morgen zu. Auch du wirst mich nicht erretten.
Der Gaszähler tickt. Du badest. Kinder
warten. Wie kannst du sie anschauen?
Immer denke ich daran Und weiß es nicht …
Es interessiert mich nicht … Jeder erledigt das Leben
für sich, dann auf, fallen wir übereinander her,
Tote über Tote, eilig, auseinanderfallend.
Morgen zu. Auch du wirst mich nicht erretten.
Der Gaszähler tickt. Du badest. Kinder
warten. Wie kannst du sie anschauen?
Immer denke ich daran Und weiß es nicht …
Es interessiert mich nicht … Jeder erledigt das Leben
für sich, dann auf, fallen wir übereinander her,
Tote über Tote, eilig, auseinanderfallend.
Übersetzung: Gahse Zsuzsanna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése