Keresés ebben a blogban

2015. január 20., kedd

Hajnal Anna Te, ki az éjben énekelsz – Ti, ko u noć pevaš

Hajnal Anna
Gyepüfüzes 1907. 02. 01. – Budapest 1977. 09. 06.


Te, ki az éjben énekelsz

I.

Eső esik s künn nőnek füveid,
te legjobb, akié vagyok
hullasd rám égi cseppjeid,
szomjas füved vagyok…
füved, fád, boldog állatod,
növesztesz, itatsz, csókjaid
átjárják zsenge tagjaim
hajlásait.

Széppé fürösztött örömed,
ó nézz rám mindig! el ne hagyj!
vágyaid hadd formáljanak,
formák mestere vagy.
Lehelletedben leng hajam,
s öröm reszketteti szivem,
te szerető, szerettető,
vedd el szivem…

Te ki az éjben énekelsz,
a cseppek csöpp fülemilék,
szivem szólalt meg? vagy szived
énekli szét
szerelmünk, amely édesebb
jázminoknál s illatosabb,
kedvesebb hangú nálad nincs,
ének mestere vagy.

II.

Fogadj el, hadd legyek tied
mint erdőn tiszta szarvasok,
akiket táplál, rejteget
füvekkel, fákkal vadonod,
kiknek léptében táncod lejt
és könnyűséged száll, szökell,
s gőzölgő boldog orrukon
szabadságod lehell…

Szabadság, illat szivemen!
erdőt idéző tág lehek,
éjjel és ázott lomb szaga,
esők, szelek és fellegek;
értetek fájó szerelem
álmomban is sír, felriad,
mint messze, hegyről zuhanó,
testvérnek felelő patak.

Ti, ko noću pevaš

I.

Kiši i vani tvoja trava raste,
ti najbolji, čiji sam,
svojim nebeskim kapima me obasipaj,
tvoja žedna trava sam...
tvoja trava, drvo, sretna životinja,
hraniš me, napajaš, poljupcima
optočiš obline mojih
nežnih udova.

Kupajući se u tvojoj radosti lepota postala,
o uvek me gledaj! ne napuštaj me!
nek me tvoja žudnja formira,
majstor si obličja.
Moja kosa u tvom dahu se giba,
od radosti se podrhtava moje srce,
ti koji ljubiš i na ljubav navodiš
uzmi moje srce...

Ti ko noću pevaš,
kapi su sićušne ševe,
oglasi li se moje srce? il našu ljubav
koja je slađa
i lepšeg mirisa od jasmina
tvoje srce razglasi,
od tvoga nema lepšeg glasa,
majstor si pevanja.

II.

Prihvati me, nek budem tvoja
kao na čistini šume jeleni
koje tvoja divljina travom,
drvećem hrani, skriva,
u čijim koracima me tvoj ples čara
i tvoja lakoća skakuta, leprša,
i njihovim parom punih njuški
diše tvoja sloboda...

Sloboda, na mom srcu aroma!
širok uzdah koji šumu priziva,
noću miris pokislog ševarja,
kiše, vetrovi i oblaci;
ljubav koja čezne za vama
i u mom snu plače, trgne se iz sna,
kao u daljini sa brda padajući potok
koji svom bratu odgovara.

Prevod: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése