Hajnal Éva Az ukrán ló meghalt, a madárra vigyázok – Konj iz Ukrajine crkao, pticu čuvam

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Az ukrán ló meghalt, a madárra vigyázok
Kassáknak
 
Azon a napon megölt minden elsőszülöttet
üldözni kezdte fontos szavaimat
átgyalogolt minden éledező erdőn
minden tisztáson
minden ligeten
szeretőivel kuncogott falak repedéseiben
felhők árnyékában
ömlő hideg esőben
ráncigáló szélben táncolt
kérkedett kövér orgazmusaival
mintha a világmindenség ő lenne
furcsa idegen mantrákat mormolt
ahol darabokra tördelte a járdákat a szegénység
akkor költözött be a szavaimba
gyógycukorkát olvasztott minden sebemre
hogy megédesítse a rothadást
hogy elaltassa a valóság kisbabáit
édes kínokról énekelt altatót
mazochista szólamokat dúdolt
repedezett kirakatüvegek mögött
boldogság
biztonság
mondta
miközben elindította a tankokat
felégette városaimat
feketébe öltöztette legszebb hegyeimet
csak EGY ösvényt hagyott
egyetlen ösvényt
ahol épp elfér az igazság lábnyoma
ahol nincs semmi másnak hely csak a makulátlanságnak
ahol nincs egyéb mint szikrázó csend
csak egy keskeny rést hagyott
ahol a tisztaság ruhátlan énekel
és igazi Istentisztelet fényesíti az időt
de
az ösvényt tele hajigálta tüskéivel
a résre vasrácsot tákolt
arra lakatot
közben shakespeare-i szonetteket zengett a megtett útról
fodrokat varrt a fák csontvázaira
kicsipkézte a rettegés alagútját
levágott fejű madarakat szórt a tankokra és önfeledten énekelt
őrjöngve dalolta legkedvesebb gyermekdalait
t e n t e
b a b a
t e n t e
és táncolt
eszelősen táncolt
egészen elszaggatva aranycipellőimet
szemétre hányva az összes mesét
közben
nem vette észre hogy én hajnal éva vagyok
és kabátzsebemben őrizgetem az egyetlen apró madarat.
 

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 59-60. old.

 

Konj iz Ukrajine crkao, pticu čuvam
Kašaku¹
 
Onog dana ubio je svakog novorođenog
počeo je da juri moje važne reči
prešao preko svake žive šume
svake čistine
svakog gaja
u pukotinama zidova
u senkama oblaka
u hladnom pljusku se smeškao sa svojim ljubavnicama
u vihoru plesao
svojim savršenim orgazmima se hvalisao
kao da je on sam svemir
gde je siromaštvo pločnik raskomadao
čudne strane mantre mrmljao
u moje reči tad se uselio
za svaku moju ranu lekovitu šećerlemu topio
da raspad zasladi
da novorođenčad stvarnosti uspava
uspavanku o slatkim patnjama pevao
mazohističke fraze šaputao
iza napuklih stakla izloga je
milina
zaštita
rekao
usput pokrenuo tenkove
spalio moje gradove
u crno oblačio moje najvrednije milosti
samo JEDNU stazu ostavio
jednu jedinu stazu
gde baš stane otisak stopala istine
gde ne postoji mesto za nešto drugo sem bezgrešnosti
gde isključivo tišina vlada
tek usku pukotinu ostavio
gde čistota nago peva
te vreme pravo Bogosluženje obasjava
ali
stazu prosuo trnovima
na pukotinu željeznu rešetku stavio
a na to katanac
uz to o savladanom putu sonete Šekspira na sav glas širio
na skelete drveća nabore šio
tunel straha čipkama kitio
na tenkove ptice bez glave bacao i bezbrižno pevao
pomahnitalo recitirao omiljenu dečju pesmu
s p a v a j
b e b o
s p a v a j
i plesao
razjareno plesao
moje zlatne cipelice uništio
priče na smetlište gomilao
ali
nije primetio da sam ja eva hajnal
i u džepu čuvam jedninu sićušnu pticu.
 
¹Lajoš Kašak (Kassák Lajos 1887 – 1967) velikan mađarske poezije
 
Prevod: Fehér Illés

Hajnal Anna Akit szeretsz – Koga voliš

Hajnal Anna

Gyepüfüzes 1907. 02. 01. – Budapest 1977. 09. 06.

Akit szeretsz Akit szeretsz sebezhetetlen? akit szeretsz az halhatatlan? akit magadnak választottál azt megpróbálod szakadatlan. Annak oroszlán szívet adjál, hogy rettentésedet megállja. kedvenced elcsuklott fejére súlyos kezedet tedd vigyázva! Mégse görbüljön haja szála.

Koga voliš Koga voliš zar je nepovrediv? koga voliš zar je besmrtan? sebi izabralnog večno iskušavaš. Lavljeg srca mu daj da tvoja zastrašivanja prihvati. na klonulu glavu tvog ljubimca tešku ruku pažljivo stavi! Da mu ni vlas kose ne fali. Prevod: Fehér Illés



Hajnal Anna Nem szerethet mindenki – Ne može te svako voleti

Hajnal Anna

Gyepüfüzes 1907. 02. 01. – Budapest 1977. 09. 06.

Nem szerethet mindenki Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki. Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett…, zamatos…, kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki, akit kedvelsz, nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd, ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek, akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni…

Ne može te svako voleti Važno je da naučiš: ne može te svako voleti. Možeš biti najfantastičnija šljiva sveta, zrela..., sočna..., poželjno slatka i sebe svakome možeš nuditi, ali ne zaboravi: postoje ljudi koji ne vole šljivu. Moraš shvatiti: ti si najfantastičnija šljiva sveta i ako neko koga voliš ne voli šljivu, za tebe postoji mogućnost da budeš banana. Ali znaj ako izabereš da budeš banana, bićeš samo prosečna banana. Ali uvek možeš biti najbolja šljiva. Prihvati, ako izabereš da budeš prosečna banana, biće ljudi koji ne vole bananu. Možeš provesti ostatak života u nastojanju da budeš bolja banana što je nemoguće jer si šljiva, ali možeš pokušati da budeš ponovo najbolja šljiva... Prevod: Fehér Illés



Hajnal Anna Te, ki az éjben énekelsz – Ti, ko u noć pevaš

Hajnal Anna

Gyepüfüzes 1907. 02. 01. – Budapest 1977. 09. 06.

Te, ki az éjben énekelsz I. Eső esik s künn nőnek füveid, te legjobb, akié vagyok hullasd rám égi cseppjeid, szomjas füved vagyok… füved, fád, boldog állatod, növesztesz, itatsz, csókjaid átjárják zsenge tagjaim hajlásait. Széppé fürösztött örömed, ó nézz rám mindig! el ne hagyj! vágyaid hadd formáljanak, formák mestere vagy. Lehelletedben leng hajam, s öröm reszketteti szivem, te szerető, szerettető, vedd el szivem… Te ki az éjben énekelsz, a cseppek csöpp fülemilék, szivem szólalt meg? vagy szived énekli szét szerelmünk, amely édesebb jázminoknál s illatosabb, kedvesebb hangú nálad nincs, ének mestere vagy. II. Fogadj el, hadd legyek tied mint erdőn tiszta szarvasok, akiket táplál, rejteget füvekkel, fákkal vadonod, kiknek léptében táncod lejt és könnyűséged száll, szökell, s gőzölgő boldog orrukon szabadságod lehell… Szabadság, illat szivemen! erdőt idéző tág lehek, éjjel és ázott lomb szaga, esők, szelek és fellegek; értetek fájó szerelem álmomban is sír, felriad, mint messze, hegyről zuhanó, testvérnek felelő patak.

Ti, ko noću pevaš I. Kiši i vani tvoja trava raste, ti najbolji, čiji sam, svojim nebeskim kapima me obasipaj, tvoja žedna trava sam... tvoja trava, drvo, sretna životinja, hraniš me, napajaš, poljupcima optočiš obline mojih nežnih udova. Kupajući se u tvojoj radosti lepota postala, o uvek me gledaj! ne napuštaj me! nek me tvoja žudnja formira, majstor si obličja. Moja kosa u tvom dahu se giba, od radosti se podrhtava moje srce, ti koji ljubiš i na ljubav navodiš uzmi moje srce... Ti ko noću pevaš, kapi su sićušne ševe, oglasi li se moje srce? il našu ljubav koja je slađa i lepšeg mirisa od jasmina tvoje srce razglasi, od tvoga nema lepšeg glasa, majstor si pevanja. II. Prihvati me, nek budem tvoja kao na čistini šume jeleni koje tvoja divljina travom, drvećem hrani, skriva, u čijim koracima me tvoj ples čara i tvoja lakoća skakuta, leprša, i njihovim parom punih njuški diše tvoja sloboda... Sloboda, na mom srcu aroma! širok uzdah koji šumu priziva, noću miris pokislog ševarja, kiše, vetrovi i oblaci; ljubav koja čezne za vama i u mom snu plače, trgne se iz sna, kao u daljini sa brda padajući potok koji svom bratu odgovara. Prevod: Fehér Illés



Hajnal Anna Tudd, mindig ott maradtam – Znaj, tamo sam ostala

Hajnal Anna

Gyepüfüzes 1907. 02. 01. – Budapest 1977. 09. 06.

Tudd, mindig ott maradtam I. Hogy hajdan, hajdan, hajdan locsogó patakzajban hűvös hullámmosásban lágy gyerektalpon jártam – hogy onnan elszakadtam? tudd, mindig ottmaradtam, kavicsos görgetegben, nyári patakmederben, kiálló kő símáján ott ülök sírva, árván, honvágy-gyötörte gyermek kit idegenbe vertek – – ki velem szemben állasz tudd, ha késik a válasz s szavamat csend előzi kettősségem legyőzi: a csendben összevontam magam, s magam kimondtam, magam, kit itt ismernek, s magam, ki messzi gyermek – – II. tudd, szégyen rámpiríthat, homlokom kínban izzhat, tűzvész a felhős alkony – – – én hűvös messzi parton fekszem alkonysötétben, szívem a bársonyrétben megtörölt, tiszta penge, megfürösztött a zsenge lágy fű, megedz a hűség, legyek kard s egyszerűség – – –

Znaj, tamo sam ostala I. Nekada, nekada u žamoru potoka u svežini korita bosa sam hodala – što sam to ostavila? znaj, tamo sam ostala, u valjanju belutka u letnjem koritu potoka, na stoletnim stenama plačući sedim, sama, u svet sam oterana al’ sam tamo prikovana – – protivnici smo, ali znaj, kad odgovor kasni, kad nas ćutnja razdvaja, razum dvojnost svladava: sebe sam sažimala ali i pokazala, sebe, koju tu znaju, čednu, koju tu ne poznaju – – II. Sramota i ruglo mogu mi nabrati čelo dok suton vatra nagriza – – – mene daleko vrelo smiruje u sumraku, srce mi je o pliš travnjaka obrisana čista sablja, kupala me je jutarnja rosa, vera klesala, nek budem mač i naslada – – – Prevod: Fehér Illés