Hajnal Anna
Gyepüfüzes 1907. 02. 01. – Budapest 1977. 09. 06.
Tudd, mindig ott maradtam
I.
Hogy hajdan, hajdan, hajdan
locsogó patakzajban
hűvös hullámmosásban
lágy gyerektalpon jártam –
hogy onnan elszakadtam?
tudd, mindig ottmaradtam,
kavicsos görgetegben,
nyári patakmederben,
kiálló kő símáján
ott ülök sírva, árván,
honvágy-gyötörte gyermek
kit idegenbe vertek – –
ki velem szemben állasz
tudd, ha késik a válasz
s szavamat csend előzi
kettősségem legyőzi:
a csendben összevontam
magam, s magam kimondtam,
magam, kit itt ismernek,
s magam, ki messzi gyermek – –
II.
tudd, szégyen rámpiríthat,
homlokom kínban izzhat,
tűzvész a felhős alkony – – –
én hűvös messzi parton
fekszem alkonysötétben,
szívem a bársonyrétben
megtörölt, tiszta penge,
megfürösztött a zsenge
lágy fű, megedz a hűség,
legyek kard s egyszerűség – – –
|
Znaj, tamo sam ostala
I.
Nekada, nekada
u žamoru potoka
u svežini korita
bosa sam hodala –
što sam to ostavila?
znaj, tamo sam ostala,
u valjanju belutka
u letnjem koritu potoka,
na stoletnim stenama
plačući sedim, sama,
u svet sam oterana
al’ sam tamo prikovana – –
protivnici smo, ali
znaj, kad odgovor kasni,
kad nas ćutnja razdvaja,
razum dvojnost svladava:
sebe sam sažimala
ali i pokazala,
sebe, koju tu znaju,
čednu, koju tu ne poznaju – –
II.
Sramota i ruglo
mogu mi nabrati čelo
dok suton vatra nagriza – – –
mene daleko vrelo
smiruje u sumraku,
srce mi je o pliš travnjaka
obrisana čista sablja,
kupala me je jutarnja
rosa, vera klesala,
nek budem mač i naslada – – –
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése