Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –
Emeld
be
ha tudod a versbe azt a tiszta gyönyörűséget
amit az elme napfénye sugároz vissza tüköreként a külvilágnak
azt a délelőttöt mikor magányosan hajózol
kikötésre várva mert tudod van hová és van értelmes célállomás ami vár rád
azt a bolygást ami megnyugtat felemel ápol
miközben a lélek felgyűlt méreganyagai bőséggel eltávozhatnak
azt a látványvágyat ingerözönt ami segít
továbblökődni új látszögeket villantva útján az örökkévalóba
azt a mindennapi delíriumot ami nélkül nincs
alkotás csak alkotó és alkotmány csak tákoló és tákolmány
azt a kézzelfoghatót ami megragadhatatlan amit
óvón véd a dolgok burka és mindig a megszűrt fény mögött bujdos
vagy foglald versedbe a moccanatlan szélvihart
áradj szabad ámulatban émelyítő áramlatokban csak ne gyürködd itt a szart
Unesi
u pesmu ako možeš onu čistu krasotu šta kao ogledalo
vanjskog sveta sunčane zrake razuma odražava
ono
prepodne kad sam ploviš isčekujući pristajanje jer znaš postoji gde i postoji
razumna stanica koja tebe čeka
onu
vrevu šta smiruje uzdiže neguje dok nagomilani otrovi duše mogu se masovno
udaljavati
onu
čežnju za prizorom mnoštvom nadražaja šta pomaže napredovanje u beskonačnost
osvetljujući nove horizonte
onaj
svakodnevni delirij bez čega nema umetničkog dela samo stvaraoca i tvorevine
samo krpara i krparije
onaj
rukom pipljivo što se taknuti ne da šta omotač stvari čuva i uvek se iza
prigušene svetlosti skriva
ili
obuhvati sa svojom pesmom nepomičan vihor u slobodnom divljenju otužnim
tokovima plovi samo nemoj balezgati
Prevod: Fehér Illés
Lift over
if you can into poem the
pure delight that is reflected by the sunshine of the mind like a mirror of the
outside world
the morning when you
sail lonely hoping to cast anchor because you know there’s a haven somewhere a
meaningful goal waiting for you
the stir that sets at
ease lifts up exalts nurses while the
accumulated toxins of the soul can leave in plenty
the spectacle-desire
stimulus-torrent that helps to be pushed on in the eternal while flashing new
angles
the day-by-day delirium
without which there’s no artistic creation just maker and structure just
botcher and blunder
the tangible intangible
that’s protected and guarded by the skin of things and hides always behind the
filtered light
or put into poem the
unmoving tempest stream in free amazement nauseating currents just don’t stack
about that shit here
Translated by N.
Ullrich Katalin
Inserisci
se puoi nella poesia quel splendore puro
che la luce del sol’ della tua mente emette come specchio per il mondo esterno
quella mattinata in cui stai navigando
solitario in attesa dell’attracco perché lo sai che c’è una ragionevole
destinazione che ti attende
quel girovagar’ che ti calma ti innalza
ti cura mentre il materiale velenoso accumulato dell’anima può esser’ rimosso
in abbondanza
quel desiderio della visione valanga di
stimoli che aiutano a sospingerti balenando nuovi angoli visuali sulla strada
per l’eternità
quel delirio quotidiano senza di cui non
c’è creazione solo creatore e prodotto solo il pasticcione e il pasticcio
quel concreto che è inafferrabile che è
premurosamente custodito dal guscio delle cose e si cela sempre dietro le luci
filtrate
o iscrivila nella tua poesia la tempesta
immobile fluisci stupito liberamente nelle correnti
nauseanti solamente non star’ qui a pigiar’ la merda
Traduttore: Ibolya Cikos
PT 2014 novemberében megjelent Tárgyak, élőlények című kötetéből (Fekete Sas Kiadó), a szerző engedélyével.
Iz zbirke Predmeti, živa bića PT-a objavljene novembra 2014. (Fekete Sas – Budimpešta) s posebnom dozvolom autora.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése