Vajdics Anikó, Budapest 1964. 10. 19. –
Körkörös
romok
-
Jorge Luis Borges tiszteletére
indulnom kell a folyó túlpartján
vársz rám a fehérlő romok között leeresztett szemhéjjal úgy ahogyan megálmodtalak ha nem talállak meg nem létezel hányszor leromboltalak magamban hogy újraalkothassalak vonásról vonásra szervről szervre ezeregy titkos éjszakán át a lelkedet kerestem az egyetlent amely méltó rá hogy általam kapjon helyet a világegyetemben a dombokon túl a távoli füstoszlopok felett felhők gyűlnek könnyűek mint a madár mely holdtöltekor vigasztalhatatlanul rikolt amikor elérkezik az éjfél indulnom kell meztelen lábnyomok a ragacsos homokban mintha mindez már megtörtént volna a folyó a homok az éjféli madár és a füstfelhő a romok felett mintha mindezt már kigondolta volna valaki indulnom kell halaszthatatlan kötelességem ez az álom nyújtanám ameddig csak lehet de a folyó innenső partján rólam álmodónak már mocorog a szemhéja el kell jutnom hozzád mielőtt felébred |
Kružne ruševine
- U čast Horhea Luisa Borhesa
na
drugu obalu reke moram krenuti
među
beličastim ruševinama me čekaš
sklopljenim
kapcima baš tako kako
sam
te u snovima videla ako te neću naći
ni
ne postojiš koliko puta sam te
u
sebi srušila da bi te od crte do crte
od
organa do organa ponovo stvorila
preko
hiljadusto tajnih noći tvoju dušu
sam
tu tražila jedinu koja je dostojana
da
putem moje ličnosti dobije mesto
u
vasioni iza brežuljaka
iznad
dimnih stubova u daljini oblaci
se
skupljaju poput ptice su lagani
koja
u vreme punog meseca
očajno
krikne kad ponoć stiže
moram
krenuti goli otisci stopala
u
lepljivom pesku kao da se to
već
jednom dogodilo reka žal
ponoćna
ptica i oblak dima iznad
ruševina
kao da je to već neko
izmislio
moram kernuti taj san mi je
nedložna
obaveza odugovlačila bi
dokle
god je moguće ali na ovoj strani obale
već
miče kapke onaj ko o meni sanja
pre
no što se probudi moram do tebe stići
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése