Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –
Bizonyosság (még mindig tudsz)
Hogy bírhatnál bárkit tartós függésre
anélkül, hogy magad is függővé ne válnál? A szituációtól is, ám kezdettől pontosan tudtad, nem csupán attól. Hányszor kérkedtél: akármikor fölidézed, ha szükséged van rá. És
– valóban! – szemernyit sem tódítottál.
Csak éppen még egy képzet sem éri be
pusztán folytonos alkalmazkodással hangoltságodhoz. Gyakran váratlanul kopogtat, sőt, olykor az is megesik, tapintatlanul rád nyitja az ajtót. Nem mintha zavarba hozna vagy (pláne) terhesnek éreznéd. Ellenkezőleg, hálás vagy a bizonyosságért, hogy még mindig tudsz nem remélt örömtől — fájni. |
Izvesnost (još uvek možeš)
Kako bi mogao na trajnu zavisnost
bilo koga navesti bez toga da i sam
ne postaneš zavistan? I o situaciji, ali
od početka si tačno znao da ne samo
od toga. Koliko puta si se hvalio: ako
ti je potrebno, u svakom trenu prizivaš. I
– uistinu! – ni jotu nisi šarao.
Samo čak ni mašta se ne zadovoljava
time da prema nečijoj volji neprekidno
prilagođava. Često iznenada
kuca, dapače, katkad i to se događa
da nepozvano otvori tvoja vrata.
Ne da bi se zbunio ili (povrh toga)
osećao opterećenim. Naprotiv, zahvalan si
za onu izvesnost da još uvek
može ti nenadana radost – bol naneti.
Prevod: Fehér Illés
|
Kedves Illés, köszönöm az újabb meglepetést! :-)
VálaszTörlésÖrömmel tettem!
Törlés( Jos uvek znas) talán..
VálaszTörlésIgaz, lemaradt az "š" - javítottam
Törlés"možeš" vagy "znaš" - ebben az esetben az általam alkalmazott megoldást jobbnak tartom.