Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bátai Tibor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bátai Tibor. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. október 29., vasárnap

Bátai Tibor Mégis itt – Ipak tu


Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –


Mégis itt

túl messze merészkedtél
nem gondoltad végig hogy van olyan pont
ahol nem lehet befejezni
csak abbahagyni
megalkuvások láncolata nélkül
innen
visszafelé sem vezet út

mennyire ügyeltél pedig hogy kínos helyzetbe ne kerülj
mégis magad állítottál csapdát
magadnak

szavak helyett hasztalan kutat az önérzet
alkalmas gesztus után
amellyel presztízsveszteség nélkül kikeveredhetnél

megkönnyebbülsz amikor ráébredsz
itt fogsz gyökeret verni



Ipak tu

predaleko si otišla
nisi uzela u obzir da postoji takva tačka
gde se završiti ne može
samo ostaviti
bez niza nagodbi
odavde
put ni nazad ne vodi

a koliko si pazila da u ćorsokak ne stigneš
ipak stupicu samoj sebi
si pravila

umesto reči ponos za prigodnim gestom kojim bi se
bez
gubitka autoriteta mogla bi me preboleti zalud tragaš

biće ti olakšanje kad se osvestiš
korene tu ćeš pustiti

Prevod: Fehér Illés

2017. január 26., csütörtök

Bátai Tibor Szerep – csere – satöbbi – Promena – uloga – itd

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –


Szerep – csere – satöbbi

Fogalmam sincs, hány, soraimba gondolt
satöbbi állít meg jól elhelyezett
aknaként, míg követsz a szöveg tőlem
is független csapásain, ha egyszer
nem írtam bele
 őket. Simán le is
vághatod a túl éles kanyarokat
és meredek kaptatókat, hogy saját
ösvényt keress kockázatmentesített
olvasatokhoz. Elháríthatsz minden
késztetést, sugallatot: ha nem hagyod,
hogy tovább munkáljanak pszichédben, nem
mutatnak majd túl önmagukon. Szavam
sem lehet, ha így teszel, ám tudnod kell,
ezzel egyúttal fel is cserélődnek
a szerepek. Mostantól én követlek
téged — a szövegeimmel. Nem csupán
újakkal (amelyekben megpróbálom
olyan agyafúrtan telepíteni
virtuális aknáimat, hogy alig
maradjon esély elkerülésükre),
de a látszatra hatástalanított
régiekkel is. Kell-e mondanom, hogy
az egészben ez a legizgalmasabb?
A leíratlan, alvó satöbbik még
mindig be vannak élesítve. Elég,
ha egyetlen pillanatra alábbhagy
veszélyérzeted, például váratlan
hangulatváltozás miatt – satöbbi
(tessék, most leírtam!) –, és biztos lehetsz
benne, hogy működésbe lépnek. Sejted,
milyen lelkesen szurkolok magunknak?
Promena – uloga – itd

Pojma nemam, poput dobro postavljenih
mina, koliko u moje redove spretno
smeštenih itd te zaustavlja dok me
na nezavisnim stazama teksta pratiš,
kad već ih nisam napisao. Preoštre
krivine i strme uspone možeš
slobodno zaobići da bi za bezbedno
čitanje svoju vlastitu stazu mogao
pronaći. Možeš svako podsticanje,
nadahnuće otkloniti: ako ne dopustiš
da u tvojoj unutrašnjosti dalje deluju,
na nedokučivo neće ukazati. Uradiš li
tako, ne mogu prigovoriti, ali trebaš znati,
 s tim istovremeno i uloge će se
promeniti. Od ovog momenta ja ću
te pratiti – svojim tekstovima. Ne
samo sa novima ( u koje virtualne
mine tako spretno ću pokušati
postaviti da bi ostavio što manje
mogućnosti za njihovo izbegavanje),
već i sa onim, naizgled neutraliziranim
starima. Trebam li reći da u svemu tome
baš to je najuzbudljivije?
Mnoštvo nenapisanih, usnulih itd
uvek su izoštrene. Dovoljno je
da ti osećaj za opasnost na tren
popusti, na primer zbog iznenadne
promene raspoloženja – itd
(evo, sad sam napisao!) – i budi siguran
da će se aktivirati. Naslućuješ li
za nas koliko srčano navijam?

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/igyirunkmi/batai-tibor-szerep-csere-satobbi

2016. december 28., szerda

Bátai Tibor Kudarc – Neuspeh

Képtalálat a következőre: „bátai tibor”

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –


Kudarc

Csakis a hang után, uram!
Önre aztán nem vár
se tisztes helytállás,
se győzelemmel fölérő vereség,
se a többi ostoba közhely —
ez ám a szerencse, higgye meg!
Hogy semmiféle hang?
Megmondtam, sors kegyeltje,
nyugalma annál biztosabb,
fogja meg hát az Isten lábát!
Épp a hangot kergeti?
Maga kérem menthetetlen,
magát még minden érheti.
Magának nem jósolok!
Neuspeh

Gospodine moj, sledite glas!
Vas dakako ne čeka
niti časna ustrajnost,
niti poraz vredne pobede,
niti neka druga otrcana fraza –
to je prava sreća, verujte mi!
Da nikakvog glasa?
Rekao sam, ljubimac ste sudbe,
vaš mir je osiguran,
pa uhvatite od Boga ponuđeno!
Baš glas jurite?
Vi ste zacelo izgubljen,
vama se još svašta može dogoditi.
Vama predskazati neću!

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=32500

2016. augusztus 25., csütörtök

Bátai Tibor Mondhatni – Reklo bi se

Képtalálat a következőre: „bátai tibor”

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –
Mondhatni

 Merő áttétel és hasonlat. Csupa
majdnem. Úgyszólván átéled: jóformán 
azonosulsz a szituációval.
Mégis, mintha túlértékelnéd magad.
Szinte szétvet az igyekezet s persze 
a becsvágy, amelytől hajtva újra meg
újra nekilátsz körülírni, amit 
sehogy sem tudsz pontosan megnevezni.
Maradnak a majdnemek, úgyszólvánok,
jóformánok, minthák és szinték. Azért
legalább az áttételek számát jó
volna minél kisebbre szorítani.
Ha nem csupán hajszál híján sikerül,
mondhatni, akár védjegyed lehetne.
Többé-kevésbé be is érnéd ezzel.

Reklo bi se

Čista transmisija i poredba. Sve samo
maltene. Tako rekuć preživiš: Skoro se
poistovećuješ sa situacijom.
Ipak, kao da se precenjuješ.
Težnja te gotovo raspršti i naravno
ambicija, te gone te da opet i
opet ispočetka pokušaš opisati to
što nikako ne uspevaš tačno imenovati.
Ostaju maltene, tako rekuć,
skoro, kao da i na izgled. Ipak
bilo bi poželjno bar broj
transmisija na manji broj svesti.
Ako ti ne samo za dlaku uspe,
reklo bi se, i tvoj zaštitni znak bi mogao biti.
Manje-više sa toliko bi i bio zadovoljan.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.7torony.hu/content.php?c=69450

2016. június 17., péntek

Bátai Tibor A másikét is mondjuk – Pričajmo i priču drugog

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

A másikét is mondjuk

                                1

Tudtam: a szeplőket ott, az orr tövében.
A furcsálkodva fürkésző tekintetet.
A nevetőráncok nélküli félmosolyt.
A csaknem nyílt várakozást – lássuk, mire
megy most? –, s tudtam (akkor még) a szeme 
színét is, a visszavonulás pillanatában.
Tudtam, hiába próbáltam megtörténni.
Az okát viszont csak most tudom — nem voltam
eléggé kíváncsi a történetére.

                                2

Nyilván eszembe sem jutott, hogy létezhet
másik történet is. Hiszen akkor és ott
pont azok a szeplők történtek meg velem
az orra tövében, a nevetőráncok
nélküli félmosoly, a zavarba ejtő,
csaknem nyílt várakozás, a szeme színe
a visszavonulás pillanatában, meg
az, hogy nem voltam képes megtörténni.

                                3

Nem csupán idő, de távolság is kellett
hozzá, hogy aztán beszélni tudjak neki
a saját történetemről, ezzel egyben
– ha csak áttételesen is – rákérdezve
végre az övére. Nem ért meglepetés-
ként a leveleimre érkezett válasz.
Végleg lekéstem róla, hogy megtörténjen.

                                4

Egyikünk sem sejthette, hogy megtörténtünk
mégis, egymásnak is. Úgy váltunk szót róla,
mint akik évtizedekig készültek rá,
s meg sem lepődünk rajta, hogy közben a másik
történetét is mondjuk. És még mindig csak
ismerkedünk magunkkal. Történetünkkel,
amely még tart. Mióta bizonyossá
vált, jóformán másról se tudok beszélni.
Pričajmo i priču drugog

                                 1

Znao sam za pege, tamo, tik uz nosa.
Za začuđeno istraživački pogled.
Za poluosmeh bez bora smeha.
Za skoro otvoreno isčekanje – da vidimo,
šta će sad? – i (tad) sam još znao i za boju oka
njenog, u trenutku povlačenja.
Znao sam, zalud sam hteo da se dogodi.
Ali razlog tek sad shvatam – za njenu priču 
nisam pokazao dovoljnu znatiželju.

                                  2

Valjda nisam se ni setio,  da bi mogla
postojati i druga priča. Jer tad i tamo
sa mnom baš one pege tik uz nosa
su se dogodile, onaj poluosmeh
bez bora smeha, ono zbunjujuće,
skoro otvoreno isčekanje, boja njenog oka
u trenutku povlačenja, i to,
da nisam bi sposoban dogoditi se.

                                 3

Ne samo vreme, nego je i udaljenost
trebalo za to, da o vlastitoj priči
 mogu njoj govoriti, a s tim ujedno
– makar i posredno – konačno
upitati i za njenu priču. Odgovor na
moja pisma nije me iznenadilo.
Bez sumnje sam zakasnio da bi se dogodilo.

                                   4

Nismo ni slutili, da smo se ipak dogodili,
i jedni drugom. I mišljenja tako razmenjujemo,
kao da smo se za to decenijama spremali,
i nismo ni iznenađeni da istovremeno
i priču drugog kazujemo, I još uvek sami
sa sobom se upoznajemo. Sa vlastitom
pričom, koja još traje. Otkad mi je to postalo
jasno, maltene ni o čemu drugom ne pričam.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=39706

2016. április 30., szombat

Bátai Tibor hibátlan – besprekoran

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

hibátlan

jártunk már erre csaknem kéz a kézben
megpróbáltuk egymásnak eljátszani
őszinte arcunk mennyire hibátlan
úgyszólván szeplőtelen az áltatás
a múlt tükre által sem homályosul
érdekes lenne farkasszemet nézni
most hogy ismerjük végre a történtek
kendőzetlen interpretációit
mégis újra játszunk ahogy kéz a kézben
makacsul elkerüljük a tükröket 

besprekoran

bili smo već tu maltene rukom u ruci
jedan drugom pokušali odigrati
koliko su nam iskrena lica besprekorni
obmana je takorekuć devičanska
ni putem ogledala prošlosti se ne tamni
sad kad već konačno znamo
neskrivene interpretacije događaja
bilo bi interesantno suočavati se
ipak ponovo odigrati kako rukom u ruci
ogledala uporno izbegavamo

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=32663

2016. április 15., péntek

Bátai Tibor Az is te vagy – I to si ti

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

Az is te vagy

Már jó ideje nem akarsz pótolni
fájó mulasztást. Miért kínos mégis
újra szembesülni érintetlenül
hagyott szirmokkal? Ugyan mitől sérti
önérzeted létük puszta tudata
is? Titkolnád, hogy annyi idő múltán
felfakadt, pedig bizonyosra vetted:
régen betokosodott. Oktalan düh
és önsajnálat csapdáit kerülni
kevés. A férfigőgnek nem tartozol
többé — rászolgált, hogy immáron rangján
kezeld. Szerethetnéd akár, elvégre
az is te vagy, az a kiújuló seb. 

I to si ti

Već duže vremena bolnu propust
naknaditi ne želiš. Ipak, zašto je
ponovo suočavanje sa netaknutim
latima mučno? Tek pusto saznanje da
postoje tvoju samosvest zbog čega
vređa? Tajio bi da i nakon tolikog
vremena raspuče, a bio si siguran:
odavno zarasla. Za zaobilazak njenih
stupica nedovoljno je bezrazložan bes i
samosažaljenje. Muškoj obesti više nisi
dužan – zaslužila je da na pravo mesto
postaviš. Mogao bi nju da voliš, ta
i to si ti, ona ponovo otvorena rana.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=30614

2016. március 13., vasárnap

Bátai Tibor Mégis: te [diákszerelem] – Ipak: ti [đačko ljubavi]


Képtalálat a következőre: „bátai tibor”

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

Mégis: te [diákszerelem]

Addig nem engedted, hogy közelebb jöjjek:
egy karnyújtás mindig elválasztott tőled.
Az a nyári este. A ránk borult égbolt.
Az elérhetetlen akkor, ott, enyém volt.
A hajad illata. Fény a pupilládon.
Hitetlenkedésem. Beleborzongásom.
Én rontottam el, és te voltál, ki hagytad.
Karnyújtáson belül tűnhettem pimasznak –
mert határtalanul bizonytalan voltam,
tudni akartam, a határ nálad hol van.
Ott volt, hol gondoltam, de azt nem sejtettem, 
hogy átlépnem rajta jóvátehetetlen
– bűnnél is több – hiba. Így kerültem újra, 
immár véglegesen karnyújtáson túlra.
Esdeklés hiába. Majd árulás, ármány,
hogy egy szatellit a bolygóról leválván
önmaga pályáján keringhessen végre.
S mégis: te löktél a csillagközi térbe.
Ipak: ti [đačko ljubavi]

Da ti se približim, dotad nisi dozvolila:
od tebe neka prigoda uvek me je odvojila.
Ono letnje veče. Na nas sagnuto nebo.
Tamo, tada moje je bilo nedostižno.
Miris tvoje kose. Sjaj u zenici tvoga oka.
Moje zadrhtavanje. Neverica moja.
Ja sam pokvario, a ti si bila ta, koja je dozvolila.
Unutar neke prigode sam drzak bio možda –
jer bio sam bezgranično nesiguran,
hteo sam znati, gde je kod tebe granica.
Bila je tamo, gde sam mislio, al nisam slutio da
je prekoračenje nepopravljiva
– više je i od greha – greška. Opet sam tako,
sad već konačno, izvan neke prigode ostao.
Uzaludno je preklinjanje. Pa izdaja, zavera,
da jedan satelit odvajajući se sa jedne planete
konačno na vlastitom putanju kružiti počne.
Ipak: ti si me gurnula između zvezde.

Prevod: Fehér Illés


2016. február 4., csütörtök

Bátai Tibor Fal. Pont. Út. – Zid. Tačka. Put.


Képtalálat a következőre: „bátai tibor”
 
Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –
 
Fal. Pont. Út.
 
Most végre el. Egész a falig.
Innen nincs tovább előre.
Rükverc is csak alig-alig —
már benne állsz, és nem előtte.
 
Vagy fordítva: te tornyosulsz ott
falként. (Sokkal rosszabb üzlet.)
Minden esély elúszott, hogy
háríts. Nincs folytatás. Kívüled.
 
Az összes út egy pontba tartott,
s pont ez lett az egyetlen út.
Hogy hová visz, nem tudhatod.
Hisz te viszed őt, tebenned fut.
 
Zid. Tačka. Put.
 
Sad konačno dalje. Skroz do zida.
Odavde nema kud napred.
I rikverca tek jedva-jedva
već u njemu stojiš, a ne ispred.
 
Ili obrnuto: kao da si zid, tamo ti
se gomilaš. (Posao ne može bit gori.)
Svaku šansu si izgubio da bi
otklonio. Nastavka nema. Izvan si.
 
U jednu tačku je vodila svaka cesta
i jedina cesta baš je ta postala.
Ne možeš znati, kuda smera.
Jer nju ti vodiš, u tebi je džada.
 
Prevod: Fehér Illés
 


2016. január 29., péntek

Bátai Tibor Összezavar, kimerít [sikerült megúszom] – Zbunjuje me, iscrpljuje [uspeo sam se izvući]

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

Összezavar, kimerít [sikerült megúszom]

Maga, igen, maga. A nevetséges
esernyőjével a megállóban. Noha
csak szemerkél. Hiába tekergeti
a nyakát. Mióta tudja, hogy figyelem?

                    Látom, nem köti le, ami odabent
                    történik. Szerintem törvénytelen így
                    fölhajtani a feketét. Nem lennék
                     a helyében. Képtelen rá, hogy élvezze.

Az életet. Bámulom, jobb híján. Most
épp magát az üres járdaszigeten.
Bár már baromira unom, ahogyan
közönyt mímel. Végül is ki figyel? És kit?

                       Fogadni mernék, fizetéskor bezzeg
                       mindjárt megélénkül. Talán vissza
                       is kérdez a számlára. Képes rá. Hogy
                       a fenébe stírölhet egy ilyen alak?

Jóval kezd, ha vesémbe akar látni.
Roppant kényes vagyok személyiségi
jogaimra. Meg arra is, hogy senki
esernyője ne takarhasson ki semmit.

                         A valóságból. Vagy előlem. Ami
                         bizonyos, hogy meneküléssel ér fel
                         minden gesztusa. Egészen pontosan
                         a hiányuk. Egyre jobban összezavar.

Kimerít. A várakozás. Jöhetne
már a pincérlány. Vagy a villamos, hogy
véget vessen a képtelen helyzetnek.
Kínos, amikor a fagylalt így visszanyal.

                        Most szinte szimpatikus, hogy ennyire
                        elanyátlanodott. Bolond lennék, ha
                        hagynám lépre csalni magam. Még jó, hogy
                        végre felszállhatok. Sikerült megúsznom.

           Ezt a kellemetlen kalandot inkább
           megspóroltam volna. Már egy tök üres
           presszóban / megállóban sem lehet megbízni.       
           Végképp itt az ideje, hogy másikat keressek.

Zbunjuje me, iscrpljuje [uspeo sam se izvući]

Vi, da, vi. U stanici sa vašim
smešnim kišobranom. Mada tek
rominja. Vratom zalud se vrtite.
Otkad znate da vas promatram.

                   Vidim, to što se unutra događa,
                   vas ne zanima. Po mom guzicu tako
                   zavrtati nezakonito je. Ne bi bio na
                    vašem mestu. Nesposobni ste da uživate.

Život. Promatram da vreme tračim. Sad
upravo vas na praznom otoku pločnika.
Mada stvarno mi je dojadilo kako nehaj
imitirate. Naposletku ko promatra? I koga?

                 Opkladio bi se da prilikom dodele
                 plate oživite. Možda vezano za račun
                 nešto i upitate. Sposobni ste za to. Do
                 vraga jedan takav kako može tako zijati?

Nisam taj u koga možete prodreti.
Neobično sam osetljiv što se tiče
mojih osobnih prava. I na to, da
ničiji kišobran ništa ne bi otkrio.

                 Iz stvarnosti. Ili od mene. To što je
                 sigurno da svaki njegov gest kao
                 da je beg. Odnosno tačnije njihov
                 nedostatak. Sve više me zbunjuje.

Iscrpljuje me. Čekanje. Mogla bi
već doći konobarica. Ili tramvaj da
okonča tu apsurdnu situaciju.
Mučno je kad sladoled povratno liže.

                 Sad skoro je simpatičan kako je
                 bespomoćan postao. Lud bi bio kad bi
                 dopustio da me nasamre. Dobro je da
                 konačno mogu ući. Uspeo sam se izvući.

          Rađe bi ovu neugodnu avanturu
          propustio. Sad već ni u potpuno praznom
          bircuzu/ stajalištu se ne može poverovati.
          Vreme je da konačno nešto drugo pronađem.

Prevod: Fehér Illés