Keresés ebben a blogban

2016. április 14., csütörtök

Bátai Tibor Az is te vagy – I to si ti

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

Az is te vagy

Már jó ideje nem akarsz pótolni
fájó mulasztást. Miért kínos mégis
újra szembesülni érintetlenül
hagyott szirmokkal? Ugyan mitől sérti
önérzeted létük puszta tudata
is? Titkolnád, hogy annyi idő múltán
felfakadt, pedig bizonyosra vetted:
régen betokosodott. Oktalan düh
és önsajnálat csapdáit kerülni
kevés. A férfigőgnek nem tartozol
többé — rászolgált, hogy immáron rangján
kezeld. Szerethetnéd akár, elvégre
az is te vagy, az a kiújuló seb. 

I to si ti

Već duže vremena bolnu propust
naknaditi ne želiš. Ipak, zašto je
ponovo suočavanje sa netaknutim
latima mučno? Tek pusto saznanje da
postoje tvoju samosvest zbog čega
vređa? Tajio bi da i nakon tolikog
vremena raspuče, a bio si siguran:
odavno zarasla. Za zaobilazak njenih
stupica nedovoljno je bezrazložan bes i
samosažaljenje. Muškoj obesti više nisi
dužan – zaslužila je da na pravo mesto
postaviš. Mogao bi nju da voliš, ta
i to si ti, ona ponovo otvorena rana.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=30614

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése