Petőcz András Budapest, 1959. augusztus 27. –
|
A 15 éves lány
Napokig nem tudtam mit kezdeni
a mosolyával. A mosolyával
napokig nem tudtam mit kezdeni.
Zavartan-döbbenten figyeltem
a nevetését, és a nevetésével
nem tudtam mit kezdeni.
Táncoltunk, együtt. Magamhoz
öleltem. Fiatalok és feszesek
voltak a mellei. Iszonyúan
kívántam, akkor, ott. Dühödten
vágytam az ölelését. Azt
akartam, hogy nagyon szeressen.
Nagyon szeressen, azt akartam.
És féltem. Már-már remegtem
a félelemtől és a vágyakozástól.
|
Ona sa 15 godina
Danima nisam znao šta da uradim
sa njenim osmehoh. Sa njenim osmehoh
danima nisam znao šta da uradim.
Zbunjeno-smušeno promatrao
njen osmeh i sa njenom osmehom
nisam znao šta da uradim.
Plesali smo, zajedno. Prigrlio
sam nju. Njene dojke su
mlade i tvrde bile. Žarko
sam nju želeo, tad, tamo. Besno
sam žudeo njenog zagrljaja. Naravno
da me istinski voli, to sam hteo.
Hteo sam da me istinski voli, svakako.
I bojao sam se. Skoro da sam
se od straha i čežnje tresao.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése