Bátai
Tibor Budapest, 1951. február 17. –
Fal.
Pont. Út.
Most végre el. Egész a falig.
Innen nincs tovább előre. Rükverc is csak alig-alig — már benne állsz, és nem előtte.
Vagy fordítva: te tornyosulsz ott
falként. (Sokkal rosszabb üzlet.) Minden esély elúszott, hogy háríts. Nincs folytatás. Kívüled.
Az összes út egy pontba tartott,
s pont ez lett az egyetlen út. Hogy hová visz, nem tudhatod. Hisz te viszed őt, tebenned fut. |
Zid.
Tačka. Put.
Sad konačno dalje. Skroz do zida.
Odavde nema kud napred.
I rikverca tek jedva-jedva —
već u njemu stojiš, a
ne ispred.
Ili obrnuto: kao da si
zid, tamo ti
se gomilaš. (Posao ne
može bit gori.)
Svaku šansu si izgubio
da bi
otklonio. Nastavka
nema. Izvan si.
U jednu tačku je vodila
svaka cesta
i jedina cesta baš je ta
postala.
Ne možeš znati, kuda
smera.
Jer nju ti vodiš, u
tebi je džada.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése