Pintér Tibor
Budapest, 1954. november 21. – 2017. április 30.
Budapest, 1954. november 21. – 2017. április 30.
Dal
az utak sokféleségéről
(meg
persze a szűrők)
Mire visznek lépteid?
Jóra.
Tán-talán.
Várok-e vagy váratnak?
Váratsz?
Így „igazán” bekeretezett lét-darab:
Ki maradsz?
Kimaradsz, kimeredsz, kivársz, kivagy
S közé nem-pontos-vesszők.
Fél itt-lét, fél-távol.
Hát gyere haza:
Glóriásan, hóban, vérben, darabokban,
Bárhogy. Gyere már…
|
Pesma o raznolikosti puteva
(i naravno filtri)
Na
što te navode tvoji koraci?
Na
dobro.
Pa-valjda.
Čekam
li il me sile na čekanje?
Siliš
li me na čekanje?
Ovako
„zaista“ uokviren komad opstanka:
Ostaćeš li takva?
Izostaneš,
buljiš, iščekuješ, besniš
I
između nisu tačke i zarezi.
Napola
tu-život, napola u daljini.
Pa
dođi kući:
Sa
glorijom, u snegu, krvi, u delovima,
Bilo
kako. Samo dođi...
Prevod:
Fehér Illés
|
Dal
az utak sokféleségéről
(meg
persze a szűrők)
Mire visznek lépteid?
Jóra.
Tán-talán.
Várok-e vagy váratnak?
Váratsz?
Így „igazán” bekeretezett lét-darab:
Ki maradsz?
Kimaradsz, kimeredsz, kivársz, kivagy
S közé nem-pontos-vesszők.
Fél itt-lét, fél-távol.
Hát gyere haza:
Glóriásan, hóban, vérben, darabokban,
Bárhogy. Gyere már…
|
Canto sulle strade
molteplici
Dove ti conducono i
tuoi passi?
A buon fine.
Forse, chissà.
Sto aspettando o mi
fanno aspettare?
Mi fai aspettare?
Così è “davvero” un
pezzo dell’esistenza inquadrata:
Che
sarà di te?
Desisti, sei basita,
stai temporeggiando, sei estenuata
E senza punto e
virgola nel mezzo.
Torna dunque a casa:
Gloriosamente, nella
neve, nel sangue, un po’ per volta,
In qualunque modo. Fai
presto…
Traduttore: Ibolya
Cikos
|
Dal
az utak sokféleségéről
(meg
persze a szűrők)
Mire visznek lépteid?
Jóra.
Tán-talán.
Várok-e vagy váratnak?
Váratsz?
Így „igazán” bekeretezett lét-darab:
Ki maradsz?
Kimaradsz, kimeredsz, kivársz, kivagy
S közé nem-pontos-vesszők.
Fél itt-lét, fél-távol.
Hát gyere haza:
Glóriásan, hóban, vérben, darabokban,
Bárhogy. Gyere már…
|
Song About The Diversity Of Ways
(and of course the
filters)
Where do your steps
take you?
To some good.
Perhaps,
perchance.
Am I waiting or kept
waiting?
You keep me waiting?
Thus a „really” framed
piece-of-existence:
Who are you?
Staying out, staying
stiff, waiting to see, worn out
and no semi-colons in
between.
Being half-here,
half-faraway.
So now come home:
Glorified, in snow, in
blood, in pieces,
Anyhow. Do come…
Translated by N.
Ullrich Katalin
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése