Fekete Vince Kézdivásárhely 1965. április 7. –
Kizökkent idő
(Sz.L. levele K.E-nek,
W.S. fordítása közben)
(A 14. Shakespeare-szonett kezdősorára)
,,Nem fejtem a csillagok titkait,
nem kémlelek, sem földet, sem eget: mit érdekelne, mi új, s mi avítt, jövő vagy múlt, a lehet, nem lehet? Csak azt tudom, hogy míg te vagy, vagyok, s amíg Veled, némán áll az idő, s egy kurta óra sokkalta nagyobb, mint a hiány, mi belőle kinő.- Pedig az óra, s a perc is: ,,lopott", s aztán fullasztó hetek, hónapok, bő lakomára ínséges torok jönnek, míg megint újra felragyogsz: s a titkunk a csillagok titka lesz: kié vagy, tőlem mindig visszavesz," |
Vreme izbačen iz koloseka
(Pismo S. L.-a K. E.-u,
tokom prevođenja W. S.-a)
(Na početni stih 14. Šekspirovog soneta)
„Ne zaboravljam tajne zvezda,
ne ispitujem ni zemlju, ni nebo:
budućnost, prošlost, novina, starina,
može, ne može što bi me kopkao?
Samo to znam, dok postojiš, postojim,
dok sam s Tobom, vreme nemo stoji,
i prolazan sat je daleko veći
od manjka što iz njega sledi. –
Ta i sat, a i minut je: „zakidan“,
pa stižu zagušljive nedelje, meseci,
nakon izobilja oskudica
dok tvoj lik ponovo ne zasja:
i naša tajna biće tajna zvezda:
čija si, od mene te i oduzima.
Prevod: Fehér Illés
|
Kedvelem a verseit.
VálaszTörlés