Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fekete Vince. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fekete Vince. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. augusztus 12., szombat

Fekete Vince Stairway to heaven – Stairway to heaven


Fekete Vince Kézdivásárhely 1965. április 7. –

Stairway to heaven

Hirtelen megtorpan az egykori
helyszíneken, utcákon, tereken,
kavézókban, ahol jóleső fáradtsággal
a tagjaikban a reggelijüket költötték
nem is olyan régen még,
a nagytemplom barokk szószéke
alőtt, a templomtorony körerkélyére
felpillantva, ahová azokon a meredek
falépcsőkön felmásztak valamelyik
nyáron, és ugyanazokat a
szobákat keresi, ugyanazokra a székekre
ül le a sarokbann, a bőrbevonatú
padokra a központ közelében,
ugyanazokat a zenéket hallja,
ugyanazokra a helyekre megy vissza,
mint ahol együtt jártak az erdőkben,
a gombákat, növényeket vizsgálja,
a tavakat figyeli, ahol nem is olyan
rég még..., hát igen,
és városokban jár, amelyek
már nem
ugyanazok többé, a
parkokban, bisztrókban,vendéglőkben,
az üres csónakokban, kis garniszállók,
motelek és panziók falai között
kapja fel – hiába – egy-egy ismerős
hangra a fejét...
Stairway to heaven

Odjedanput zastane na negdašnjim
prostorima, ulicama, trgovima,
kafanama gde još ne tako davno
sa prijatnim umorom u
udovima doručkovali,
ispred barokne propovednice
velike crkve, pogledavši na balkon
tornja gde su se jednog leta
strmim drvenim stepenicama
penjali, i iste sobe
traži, u uglu na iste
stolice, kožom prekrivene
klupe u blizini centra sedi,
iste melodije čuje,
na ista mesta se vraća
gde su u šumama zajedno hodali,
gljive, biljke ispituje,
jezera promatra, gde još ne
tako davno..., da,
i gradove posećuje
koji više
nisu isti,
u parkovima, krčmama, gostionama,
praznim čumezima, između zidova
konaka, motela, prenoćišta
čuvši po koji poznat glas
glavu – zalud – diže...

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

2017. április 8., szombat

Fekete Vince Ahol hiába – Gde uzalud


Képtalálat a következőre: „fekete vince”

Fekete Vince Kézdivásárhely 1965. április 7. –

Ahol hiába

Előbb csak a levelek ritkulnak meg, csak
Egy-egy levél között lesznek nagyobb és
Nagyobb szünetek, előbb csak a levelek,
Majd az üzenetek is kimaradnak fokozatosan,
Miután elmaradnak a mindennapi beszélgetések,
Aztán a távolsággal együtt, a több óra
Eltéréssel együtt összezavarodik minden,
Hogy mikor volt nappal és mikor éjszaka,
S mikor érhették volna utol egymást a térben...

A napok jönnek-mennek, elszaladnak,
Aztán a hetek, hónapok is, az elején még
Oly nagyon várt találkák, az oly nagy
Körültekintést, egyeztetést kívánó, ilyen-
Olyan időközönkénti találkozások is elmaradnak
A nagyon-nagyon messziről egymás felé tartók
Között hol ezért, hol azért, aztán már az
Emlékek is kezdenek lassacskán megfakulni,
Elmosódni kezd a vállak íve, az arc képe, a
Mosoly, elsuhan a hang az ájerben valahová...

Hosszú hónapok múlva  tudja csak meg, hogy
Az élet egyre mélyebb nagyvilági erdejénben,
A világ egy másik, végtelenen túli felében
Hogyan is és miként is volt, van, hogy éppen
Mit csinált, merre járt, mivel töltötte idejét
Az utóbbi egy-két-három hétben, hónapban,
S ha változott, hát mi volt, ami azóta nagyon
Jelentősen a most mát külön életében, csak egy-
Egy ritka levélből, egy-egy sebet feltépő, kósza
Esemesből, aprócska, finom jelzésból csupán...

Gde uzalud

Prvo samo pisma se proređuju, samo
Postaće sve veće pauze između
Poslatih pisama, prvo samo pisma,
Pa izostaće postepeno i poruke,
Nakon što i svakodnevni razgovori izostanu,
Zajedno sa udaljenošću, sa višesatnom
Vremenskom razlikom sve se uskomeša,
Kad je bio dan i kad je bila noć,
Te kad bi se putem etera mogli sastati...

Dolaze-odlaze dani, gube se,
Pa i nedelje i meseci, između onih
Koji se sa velikih razdaljina približavaju,
Čas zbog ovog ili onog razloga izostanu
Na početku još tako očekivani, brižljivo,
Sa mnogo  usklađivanja pripremljeni,
Samo povremeni sastanci, posle već
I uspomene počinju da se blede,
Isčeznu lukovi ramena, lik lica, osmeh,
Negde u vasioni i glas se gubi...

Tek iz ponekog pisma, zalutalog
Ešemeša šta rane cepa, sitnih, finih znakova
Mesecima kasnije sazna da u sve dubljoj
Šumi velikog sveta, na nekom sasvim
Drugom kraju, kako je bilo i kako je
Sada, u zadnjih nekoliko nedelja, meseci,
Šta je radila, kuda išla, kako je vreme
Provodila i ako se nešto promenilo
Šta je bilo ono što je značajno
U sad već odvojenom životu...

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző


2016. március 8., kedd

Fekete Vince Kedves É. – Dragi E.


Képtalálat a következőre: „fekete vince”
 
Fekete Vince Kézdivásárhely 1965. április 7. –
 
 
Kedves É.
 
Catullus

Éljünk, kedves É. És bőszítsük
a sok hektikás vént, a Nap
lemegy és feléled reggel,
de bennünk soha ki nem lobban,
ami volt, lesz már, mert van.
Éljünk, kedves É., mert nincs
örök éj, és nincs örök álom,
ami ellobban, felvirrad még,
lehet feléled reggel, de mi?,
ha sokezerre nőtt már napjaink
száma, ha lyukas garas ára van
szavunknak, ha belezavarodunk
a számolásba, ne bőszítsenek
akkor, két mogorva vént, fittyet
hányunk beszédeikre, mert a
Nap lemegy és feljő és mi élünk
és leszünk, kedves É.
Dragi E.
 
Catul
 
Neka živimo, dragi E. I ljutimo
one grozničave starce, Sunce
silazi i ujutro vaskrsne,
ali u nama nikad se ne gasi,
što je bilo, biće, jer živi.
Neka živimo, dragi E., jer večna noć
ne postoji, i nema večnog sna,
što se gasi još osvane,
možda ujutro oživi, ali mi?
ako broj naših dana na više hiljada
naraste, ako naša reč ni groša
ne vredi, ako se u računicu
upetljamo, tada dva smrknuta
starca neka ne žeste, briga
nas šta pričaju, jer Sunce
silazi i izlazi i mi živimo
i živećemo, dragi E.
 
 Prevod: Fehér Illés
 


2015. december 17., csütörtök

Fekete Vince Kizökkent idő – Vreme izbačen iz koloseka

Képtalálat a következőre: „fekete vince”
Fekete Vince Kézdivásárhely 1965. április 7. –

Kizökkent idő

(Sz.L. levele K.E-nek,
W.S. fordítása közben)

(A 14. Shakespeare-szonett kezdősorára)

,,Nem fejtem a csillagok titkait,
nem kémlelek, sem földet, sem eget:
mit érdekelne, mi új, s mi avítt,
jövő vagy múlt, a lehet, nem lehet?
Csak azt tudom, hogy míg te vagy, vagyok,
s amíg Veled, némán áll az idő,
s egy kurta óra sokkalta nagyobb,
mint a hiány, mi belőle kinő.-
Pedig az óra, s a perc is: ,,lopott",
s aztán fullasztó hetek, hónapok,
bő lakomára ínséges torok
jönnek, míg megint újra felragyogsz:
s a titkunk a csillagok titka lesz:
kié vagy, tőlem mindig visszavesz,"

Vreme izbačen iz koloseka

(Pismo S. L.-a K. E.-u,
tokom prevođenja W. S.-a)

(Na početni stih 14. Šekspirovog soneta)

„Ne zaboravljam tajne zvezda,
ne ispitujem ni zemlju, ni nebo:
budućnost, prošlost, novina, starina,
može, ne može što bi me kopkao?
Samo to znam, dok postojiš, postojim,
dok sam s Tobom, vreme nemo stoji,
i prolazan sat je daleko veći
od manjka što iz njega sledi. –
Ta i sat, a i minut je: „zakidan“,
pa stižu zagušljive nedelje, meseci,
nakon izobilja oskudica
dok tvoj lik ponovo ne zasja:
i naša tajna biće tajna zvezda:
čija si, od mene te i oduzima.

Prevod: Fehér Illés