Fekete Vince Kézdivásárhely
1965. április 7. –
Ahol hiába
Előbb csak a levelek
ritkulnak meg, csak
Egy-egy levél között
lesznek nagyobb és
Nagyobb szünetek, előbb
csak a levelek,
Majd az üzenetek is
kimaradnak fokozatosan,
Miután elmaradnak a
mindennapi beszélgetések,
Aztán a távolsággal
együtt, a több óra
Eltéréssel együtt
összezavarodik minden,
Hogy mikor volt nappal
és mikor éjszaka,
S mikor érhették volna
utol egymást a térben...
A napok jönnek-mennek,
elszaladnak,
Aztán a hetek, hónapok
is, az elején még
Oly nagyon várt
találkák, az oly nagy
Körültekintést,
egyeztetést kívánó, ilyen-
Olyan időközönkénti
találkozások is elmaradnak
A nagyon-nagyon
messziről egymás felé tartók
Között hol ezért, hol
azért, aztán már az
Emlékek is kezdenek
lassacskán megfakulni,
Elmosódni kezd a vállak
íve, az arc képe, a
Mosoly, elsuhan a hang
az ájerben valahová...
Hosszú hónapok
múlva tudja csak meg, hogy
Az élet egyre mélyebb
nagyvilági erdejénben,
A világ egy másik,
végtelenen túli felében
Hogyan is és miként is
volt, van, hogy éppen
Mit csinált, merre járt,
mivel töltötte idejét
Az utóbbi egy-két-három
hétben, hónapban,
S ha változott, hát mi
volt, ami azóta nagyon
Jelentősen a most mát
külön életében, csak egy-
Egy ritka levélből,
egy-egy sebet feltépő, kósza
Esemesből, aprócska,
finom jelzésból csupán...
|
Gde uzalud
Prvo samo pisma se proređuju, samo
Postaće sve veće pauze između
Poslatih pisama, prvo samo pisma,
Pa izostaće postepeno i poruke,
Nakon što i svakodnevni razgovori izostanu,
Zajedno sa udaljenošću, sa višesatnom
Vremenskom razlikom sve se uskomeša,
Kad je bio dan i kad je bila noć,
Te kad bi se putem etera mogli sastati...
Dolaze-odlaze dani, gube se,
Pa i nedelje i meseci, između onih
Koji se sa velikih razdaljina približavaju,
Čas zbog ovog ili onog razloga izostanu
Na početku još tako očekivani, brižljivo,
Sa mnogo usklađivanja
pripremljeni,
Samo povremeni sastanci, posle već
I uspomene počinju da se blede,
Isčeznu lukovi ramena, lik lica, osmeh,
Negde u vasioni i glas se gubi...
Tek iz ponekog pisma, zalutalog
Ešemeša šta rane cepa, sitnih, finih znakova
Mesecima kasnije sazna da u sve dubljoj
Šumi velikog sveta, na nekom sasvim
Drugom kraju, kako je bilo i kako je
Sada, u zadnjih nekoliko nedelja, meseci,
Šta je radila, kuda išla, kako je vreme
Provodila i ako se nešto promenilo
Šta je bilo ono što je značajno
U sad već odvojenom životu...
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése