Fekete Vince Stairway to heaven – Stairway to heaven

Fekete Vince Kézdivásárhely 1965. április 7. –

Stairway to heaven Hirtelen megtorpan az egykori helyszíneken, utcákon, tereken, kavézókban, ahol jóleső fáradtsággal a tagjaikban a reggelijüket költötték nem is olyan régen még, a nagytemplom barokk szószéke alőtt, a templomtorony körerkélyére felpillantva, ahová azokon a meredek falépcsőkön felmásztak valamelyik nyáron, és ugyanazokat a szobákat keresi, ugyanazokra a székekre ül le a sarokbann, a bőrbevonatú padokra a központ közelében, ugyanazokat a zenéket hallja, ugyanazokra a helyekre megy vissza, mint ahol együtt jártak az erdőkben, a gombákat, növényeket vizsgálja, a tavakat figyeli, ahol nem is olyan rég még..., hát igen, és városokban jár, amelyek már nem ugyanazok többé, a parkokban, bisztrókban,vendéglőkben, az üres csónakokban, kis garniszállók, motelek és panziók falai között kapja fel – hiába – egy-egy ismerős hangra a fejét...

Stairway to heaven Odjedanput zastane na negdašnjim prostorima, ulicama, trgovima, kafanama gde još ne tako davno sa prijatnim umorom u udovima doručkovali, ispred barokne propovednice velike crkve, pogledavši na balkon tornja gde su se jednog leta strmim drvenim stepenicama penjali, i iste sobe traži, u uglu na iste stolice, kožom prekrivene klupe u blizini centra sedi, iste melodije čuje, na ista mesta se vraća gde su u šumama zajedno hodali, gljive, biljke ispituje, jezera promatra, gde još ne tako davno..., da, i gradove posećuje koji više nisu isti, u parkovima, krčmama, gostionama, praznim čumezima, između zidova konaka, motela, prenoćišta čuvši po koji poznat glas glavu – zalud – diže... Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző