Faiz Softić Vrbe kod
Bijelog Polja 1958. –
Ispisani dani
Ovdje svaka
stopa
zaudara
mišomorom.
Sezona crnih
udovica
neprolazna.
Ova najezda
skakavaca
buha i
komaraca
– je li to
nebeska kazna?
Ovdje pauci
mreže pletu
po
pragovima.
Uzalud sebe
troše
ni muha se
uhvatiti ne da,
pobjegla iz
svog leta.
Plašila od
glogovine
čak i po
jurtinama.
Hoćemo živog
čovjeka
s konzervom
na glavi
kad vjetar
pirne
da svinje
divlje
bježe iz
djeteline.
Samo mah trepavice
dijeli nas od postelje.
U zemlju njireći
ko u slovo sveto,
ispisane
čitamo dane,
a zemlja ko
zemlja
laže
oči zagledane.
|
Papírra
vetett sors
Itt minden lépésnek
egérméregszaga van.
Szakadatlan a fekete özvegyek
korszaka.
Ez a bolhák, sáskák
és szúnyogok áradata
– égből jövő dorgálás?
Itt a pókok hálóikat
a küszöbön szövik.
Küszködésük oly meddő
fogni legyeket sem lehet,
mindahányan leléceltek.
A csatavirágot is
galagonya szőtte be.
Konzervdobozzal a fején
élő ember kell
hogy a szél ha feltámad
a vaddisznók
a herésből takarodjanak.
Egyetlen szempillamozzanat
választ el a fekhelytől bennünket.
A földre akár
a szentírásra nyerítve
olvassuk papírra vetett sorsunkat,
a föld mint föld meg
csalja
a bámuló szemeket.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése