Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Softić Faiz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Softić Faiz. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. március 3., csütörtök

Faiz Softić Besmrtni grad – Halhatatlan város

 

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Besmrtni grad
 
Na vrhu Švarcvalda
Leži gradić Lenckirh
U kojem još niko nikad
Umro nije.
 
Svako ode za svojim poslom
I smrt bježi brdima.
 
Niko, baš niko nikad
Ovdje umro nije.
I ne bih da budem prvi.
 
Jeste, možda, jedna starica,
Veli mi recepcionar smježuranih obraza
Iz kojih niču rijetke žute dlake.
 
Živjela je u kući na kraju grada.
I ponekad, u prva predvečerja,
Pomjerila bi zavjesu na prozoru.
 
Već odavno,
Ima možda i dvadeset godina,
Zavjesa se nije pomjerila.
 
Tamo gdje je trebalo biti groblje
Zasadili su borove i sada oni
Čuvaju svoj grad od smrti
Koja bi mogla doći iz vazduha.
 
U gradiću Lenckirh
Na vrhu Švarcvalda
Nikada niko umro nije.
Niti je i jedna kapljica krvi
Pala na zemlju
Po svu zimu snijegom pokrivenu.
 
Teče rječica gradićem
I sedam puta za noć mijenja melodiju,
A zakleo bih se
Da je promijenila i tok
I da je jutros osvanula tekući
U suprotnom pravcu od onog
Kada sam je sinoć posmatrao
Sa terasice svoje sobe
U kojoj moja draga
Iz sna progovara:
U gradiću Lenckirh
Nikada niko umro nije,
Pa neću ni ja.

 

Halhatatlan város
 
Lenzkirch városka,
Ahol eddig még
Senki sem halt meg,
Schwarzwald tetején fekszik.
 
Mindenki végzi a maga dolgát,
A halál meg a hegyekbe menekül.
 
Senki, itt eddig soha senki
Sem halt meg.
Nem szeretnék az első lenni.
 
Igen, talán egy anyóka,
Mondta a recepciós, akinek aszott arcából
Sárga szőrszálak meredeztek.
 
A falu szélén lakott.
Néha alkonyatkor
Elmozdította ablakán a függönyt.
 
Egykor,
Talán húsz éve már, hogy
A függöny nem mozdult.
 
Ott, a temető helyén
Fenyőfákat ültettek és most
Azok őrzik a várost, esetleg
A levegőből érkezhető haláltól.
 
Lenzkirch városkában
Schwarzwald tetején
Soha senki sem halt meg.
A télen hóborította
Földre,
Egyetlen csepp vér sem esett.
 
A városkán keresztül folyó
Folyó dalát éjjel hétszer változtatja,
Megesküdnék arra is,
Folyását is megváltoztatta
És hajnalhasadáskor
Az ellenkező irányba folyt, ahhoz képest,
Ahogy tegnap est
Szobám karzatáról néztem,
Melyben kedvesem
Álmában szólt:
Lenzkirch városkában
Soha senki sem halt meg,
Hát én sem fogok.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

2022. január 9., vasárnap

Faiz Softić Ako sretneš Refika Ličinu – Ha Refik Ličina1-val találkozol

 

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Ako sretneš Refika Ličinu
 
Ako sretneš Refika Ličinu
Reci mu da Raška
I dalje teče posred Novog Pazara;
Jesen je, pa se muti.
I da se hila davno ukoćena
Prima uz duvare Bedema.
 
Ako sretneš Refika Ličinu reci mu
Da se Enes Dazdarević ušutio.
Da djeca trče ulicama
Sa napisanom pjesmom u ruci i
Njegovo pominju ime.
 
Ako ga sretneš,
Ništa ga ne pitaj. Samo pričaj.
I čućeš sve o životu
Po svijetu rastjeranih
Pogledima što kosti lome.
 
Ako ga sretneš u Lundu, Malmeu,
Na brodu između Švedske i Danske
U Nemili, Sarajevu, bilo gdje,
Reci mu da je u Novom Pazaru
Napisan roman
Od kojeg boli dan
U koji ulaziš ko u hladnu vodu.
 
Ako sretneš Refika Ličinu
U prvi akšam niz polje peštersko
Reci mu da pišem pjesmu
Njemu namijenjenu
Koju neću završiti za ovog života,
Ali – nastaviću Tamo.
 
I ako ne sretneš Refika Ličinu
Vjeruj da si ga sreo
I s njim pričao o Danilu Kišu i
Larsu Gustaffsonu.
 
Ako ovih dana negdje sretneš
Refika Ličinu…
 

Ha Refik Ličina1-val találkozol
 
Ha Refik Ličina-val találkozol,
Mondd meg neki, Raska
Továbbra is Novi Pazar mellett folyik;
Ősz lévén, zavaros.
És ki tudja mióta vert gyökeret
az ármány Bedem2 falai tövében .
 
Ha Refik Ličina-val találkozol értesítsd,
Enes Dazdarević3 elhallgatott.
Az utcán a gyerekek
Kezükben költeményt tartva szaladgálnak és
Nevét emlegetik.
 
Ha találkozol vele,
Tőle semmit se kérdezz. Csak mesélj.
És csontot törő tekintetéből
Mindent megtudsz a világban
Szétkergetettek életéről.
 
Ha Lundban, Malmöben, Svédország és
Dánia között a hajón, Sóhajföldön,
Szarajevóban, bárhol találkozol vele,
Mondd meg neki, Novi Pazarban
Olyan regényt írtak,
Amelyik miatt megfájdul az a nap
Amelybe mint a fagyos vízbe mégy.
 
Ha a pesteri mezőn alkonyatkor
Refik Ličina-val találkozol,
Mondd meg neki,
Neki szánt verset írok,
Igaz, életem során nem fejezem be,
De – Ott majd folytatom.
 
Ha Refik Ličina-val nem is találkozol,
Hidd el találkoztál vele
És Danilo Kiš-ről meg
Lars Gustaffson-ról beszélgettetek.
 
Ha ezekben a napokban Refik Ličina-val
találkozol…
 
1Refik Ličina (Lícsina Refik, 1956 – ) Svédországba menekült bosnyák költő
2Bedem – Novi Pazar melletti erődítmény
3Enes Dazdarević (Dazdárevity Enesz, 1965 - ) Novi Pazarban élő bosnyák költő
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Faiz Softić Dok vode teku. NVO Centar za kulturu – Bihor, 2016. 134-135. str.

2021. december 22., szerda

Faiz Softić Bratska pjesma – Testvéri vers

 


Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Bratska pjesma
 
                                   Jakupu
 
Još juče, bili smo dječaci,
I pod havajnikom
Pričasmo o vremenu koje će doći
Dok su nam pogledi zamicali
Iza vrhova Bjelasice,
Na čije zaleđene vrhove
Sunce zlaćano
Spuštaše kape
Crvene ko fesovi.
 
Bio je rat,
Pa mir...
(Često gori od rata),
I mi smo bili braća,
Braća koje je vrijeme uvijalo
U svoje gvozdene kandže
I čitalo nam lekciju o životu,
Lekciju koju još niko razumio nije.
 
Vrijeme su otrovali duhovi
I vještice se izlegle
Koje,
Na korice vrućeg hljeba,
Otrov sipaju
I nama ih pružaju
Sa dlanova crnih
Kao mrak kišne noći
Dok sneni
Pokušavamo utoliti glad.
 
Brate,
Bilo je ljeto.
I bila je noć
Gusta kao tijesto
A mi, naslonjeni
Na prozor stare kuće,
Slušamo kako izrasta djetelina.
 
I onda kad smo se davno,
Golobradi,
I bez igdje ičega,
Našli izgubljeni u dalekom gradu,
Sjeti se,
Bili smo braća.

I danas:
Šutiš ti – šutim ja,
Kroz naše uspomene
Bije stud,
I vrijeme leti,
Dok nam dani mirišu
Na svježu zemlju
Od koje smo,
I u koju ćemo,
Rođeni moj!
 

Testvéri vers
 
                                   Jakuphoz
 
Még tegnap, mint gyerkőcök,
A hűvösben
A jövőről beszélgettünk,
Tekintetünk meg a Bejalasica
Jégbeburkolt bércei
Felett kalandozott, melyekre
A nap aranysugara
Vörös fezszerű
Sapkákat helyezett.
 
Háború volt,
Majd béke...
(Sokszor a háborútól rosszabb),
És testvérek voltunk,
Testvérek, akiket az idő
Vasmarka szorított
És leckét nekünk az életről olvasott fel,
Leckét, melyet eddig senki sem értett meg.
 
Az időt szellemek mérgezték,
Boszorkányokat teremtettek,
Akik
A forró kenyérre
Mérget szórnak
És esőáztatta
Éjfekete tenyerükön,
Míg bágyadtan
Éhségünket próbáljuk csitítani,
Nekünk kínálják.
 
Testvér,
Nyár volt.
És tésztasűrű
Éj volt,
Mi meg, a régi ház
Ablakára támaszkodva
Hallgattuk, hogyan nő a lóhere.
 
És akkor is, mikor mint
Zöldfülűek
És földönfutók,
Elveszetten a távoli városban találkoztunk,
Emlékezz,
Testvérek voltunk.
 
Ma pedig:
Hallgatsz – hallgatok,
Emlékeinket
Fagy járja át
És rohan az idő,
Napjaink azt a friss föld
Illatát idézik
Amelyből lettünk
És amelyben leszünk,
Testvérem!
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

2021. december 4., szombat

Faiz Softić Sretan dan – Önfeledt nap

 

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Sretan dan
 
Sretan sam kad cijeli dan
ne vidim nikoga
osim svojih ukućana.
Tada rano zaspim
I teške ne snijevam snove.
 
Sretan sam kad vazdan ne pričam
sa ljudima. Oni obično
tuđu pustoš mojoj dodaju –
čemera svoga čemeru mome
doliju.
 
Sretan sam i nedjeljom
kad moja draga sprema rižu
na svoj način i kaže:
koliko zrna u loncu
toliko živih riječi u čovjeku.
 
Sretan sam nedjeljom.
Koja me digne nada sve.
Na visoravan, gdje se rano zaspi
I teški se sni ne snijevaju.
 

Önfeledt nap
 
Boldog vagyok ha egész nap
családomon kívül
senkit sem látok.
Akkor korán térek nyugovóra
Lidérces álmok nem gyötörnek.
 
Boldog vagyok ha az emberekkel
nem kell beszélgetnem. Csak
nincstelenségemet tetőzik –
keservemhez saját keservüket
adják.
 
Boldog vagyok vasárnap is
mikor kedvesem a rizst
a maga módján készíti és hozzáteszi:
ahány szem az edényben
annyi élő szó az emberben.
 
Vasárnaponként boldog vagyok.
A hétköznapok fölé emel.
Fennsíkra, ahol korán térnek nyugovóra
És lidérces álmok nem gyötörnek.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Faiz Softić: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 95. str.

2021. augusztus 1., vasárnap

Faiz Softić Gljiva – A gomba

 

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Gljiva
 
Nekad bijah čaša vina
što se cakli kao oko –
Tunelima nigdje kraja
a ja gljiva u hatuli –
rasipa se svjetlost crna.
Vehne gljiva zalivena.
A sad zbogom crne ptice
što na misli slijetaste
u po noći
kad žarulja već zamire.
Dovedite bijelog konja
da uskočim u zengije
I od sebe do u sebe
da pobjegnem.
Sviće jutro, puca zora,
I mrak curi u pećinu
gdje samrtni jek se čuje.
 

A gomba
 
Egykor mint a szem csillogó
pohár bor voltam –
Végtelen az alagút én meg
gomba vagyok a szögletben –
terjed a fekete fény.
Sorvad a locsolt gomba.
És most, lámpaoltáskor
az éj közepén
gondolatra szálló fekete madarak,
isten veletek.
Fehér lovat hozzatok,
nyeregbe szállok
És magamból magamba
menekülök.
Virrad, hasad a hajnal,
A barlangba, ahonnan a halálsikoly
hallatszik, homály csorog.
 
Fordította: Fehér Illés

Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu – Bihor, 2016. 107. str

2021. január 22., péntek

Faiz Softić Kažiprst – Mutatóujj

 

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Kažiprst
 
Bože,
koliko grijeha i krvi
u jednom prstu…
 

Mutatóujj
 
Istenem,
mennyi bűn és vér
egyetlen ujjban…
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

2020. július 17., péntek

Faiz Softić Ako krenem – Ha elindulok


Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Ako krenem

Pođem li iz ovog ništa u ono niša
Iz ovog gdje smo osuđeni na privikavanje,
Ne pitaj čega,
U ono gdje nam je suđeno
Ponio bih 1001 noć
I čitao pred Sijah ćuprijom.

Ali, ako stvarno pođem
Iz ovog ništa u ono ništa,
Ne pitaj gdje je,
Spakujte mi sve nepročitane knjige
Jer – kako to preboljeti?

Ne upoznati tolike junake
I junakinje, i pisce bajne
I biografije njihove…
Ne saznati šta su razmišljali
Držeći šiljak pera nad bjelinom papira,
Ne upoznati presvijetle pute
Njihovih kužnih misli…

Zar stvarno, više se ne šalim,
može čovjek umrijeti, a ne pročitati
Sve te divne knjige
Što čekaju na policama
Kao netaknute djevojke
Spremne za udaju.

Ako me stvarno pozovu
I ako odem,
Hoću pun jastuk knjiga –
Kada ostanem sam
Da u tišini listam
I kažem sebi:
Pa smrt i nije tako loša
Kao što pričaju oni
Koji bi,
Ako bi se ikako moglo,
Zaobišl.

Izvor: autor


Ha elindulok

Ha ebből a semmiből abba a semmibe indulok,
Ebből a minden megszokásra ítéltből
A ne kérdezd milyenbe,
A rendeltetettbe,
Az 1001 éjt viszem magammal
És Éden hídja előtt olvasok.

Ha tényleg elindulok,
Ebből a semmiből abba a semmibe,
A ne kérdezd hol vanba,
Útravalóként az el nem olvasott könyveket adjátok,
Mert – hogyan másként vigasztalódni?

Megannyi hőst, kiváló nőt,
És életrajzukkal együtt
Nagyszerű írót nem megismerni…
Gondolataikról, ahogy a tollat
a fehér papír felett szorongatták, nem értesülni,
Kusza elképzeléseik forgatagáról
tudomást nem szerezni…

Tényleg, ez már nem vicc,
Meghalhat úgy az ember, hogy
A polcokon érintetlen
Lányokként várakozó
Gyönyörű könyveket
Nem olvassa el.

Ha majd tényleg szólítanak,
És elmegyek,
Könyvekkel tele párnával megyek –
Hogy egymagamban,
A csendben lapozgatva
Elmondhassam:
Nem is olyan rossz a halál,
Ahogy azok mesélik,
Akik,
Ha egy mód lenne rá,
Elkerülnék.

Fordította: Fehér Illés

2020. június 25., csütörtök

Faiz Softić Ja, crni ja – Én, a fekete én


Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –



Ja, crni ja

Crn sam
I hoću koljeno u vrat!
Hoću lomaču živu višegradsku
I ja sam musliman!

I ja sam crn
Crnji od noći crne
Dok moja braća i sestre
Živi gore.

I onaj sam plavokosi gimnazijalac
Iz Kragujevačke gimnazije
Koji se začešljava
Ispred njemačkog šmajsera –
Hoće da umre lep.

Crn sam da crnji biti ne mogu
Dok moga brata Nermina
Otac doziva
Pod nož.

I ja sam crn,
Hoću koljeno u vrat
Da dihat ne mogu
Do posljednje ure.

I ja sam crn!

Ono je i moje dijete izgladnjelo
Iza kojeg oro lešinar
Odbrojava trenutke
I čeka kraj.

I ja sam crn!

Ono je i moje dijete
Koje je more
Iz svoga ždrijela izbacilo
Na obalu,
Da mrtvo bar za trenutak
Osjeti slobodu.

I malodobna braća
Petar i Pavle Golubović iz Konjica
Ubijeni na pravdi Boga
Moja su djeca.

I ja sam crn!

Ono su moje majke
I moji očevi
Što u grozničavom hropcu
Izdišu u domovima staračkim.

I ja sam crn!

Crnji od noći crne
I gladan sam!
I žedan sam!
I prestravljen!

Iza mojih leđa
Zveckaju mitraljezi –
Sijači smrti.

I ja sam crn!

Moje su sestre silovane
I zadavljene u podrumima
Pokraj smrdljivih rakijskih bačvi.

I ja sam crn!
Jučer Džordž Flojd,
Muhamed iz Palestine,
Nermin iz Srebrenice,
Gimnazijalac iz Kragujevca,
Utopljenici u okeanu…

A sutra –
Sutra ću biti ja
Jer sam crn!

Ja,
Crni ja!

Crn sam
I ne mogu da dišem.
I ubijte me
Molim vas
Jer sam crn i –
Ne mogu da dišem.

I zato smo mi crni rođeni
Da pod koljenom tuđim
Izdahnemo.


Én, a fekete én

Fekete vagyok
Térdem nyakamban legyen!
Élő visegrádi máglyát akarok
Én is muzulmán vagyok!

Én is fekete vagyok
A fekete éjnél feketébb
Testvéreim meg
Fenn élnek.

Én is az a kragujeváci gimnázium
Szőke gimnazistája vagyok
Aki a német stukker előtt
Fésülködik –
Szépen akar meghalni.

Fekete vagyok feketébb nem lehetek
Míg Nermin fivéremet
Apám a kés alá
Szólítja.

Én is fekete vagyok,
Térdem nyakamban legyen
Hogy lélegezni se tudjak
Az utolsó pillanatban.

Én is fekete vagyok!

Az a kiéhezett gyerek az enyém is
Aki mögött pusztulást várva
A pillanatokat
Dögevők tánca számlálja.

Én is fekete vagyok!

Az a gyerek az enyém is
Aki garatjából
Tengert dobott
A partra,
Hogy halottan legalább egy pillanatra
A szabadságot megérezze.

A kiskorú testvérek,
Petar és Pavle Golubović Konjicból,
Az Isten nevében megöltek
Is az én gyerekeim.

Én is fekete vagyok!

Az az anya és
Apa az enyém is
Aki az öregek otthonában
Hörögve hal meg.

Én is fekete vagyok!

A fekete éjnél feketébb
És éhes vagyok!
És szomjas vagyok!
És riadt vagyok!

Hátam mögött
Gépfegyverek ropognak –
Halál-vetők.

Én is fekete vagyok!

Nővéremet húgomat
A pálinkával tele büdös hordók mellett
Pincében erőszakolták és fojtották meg.

Én is fekete vagyok!
Tegnap George Floyd,
A palesztinai Mohamed,
A srebrenicai Nermin,
A kragujeváci gimnazista,
Az óceánba fulladtak...

Holnap meg –
Holnap én leszek az
Mert fekete vagyok!

Én,
A fekete én!

Fekete vagyok
Lélegezni nem birok.
És kérem
Öljenek meg
Mert fekete vagyok –
Lélegezni nem birok.

És mi feketék azért születtünk
Hogy porrá idegen térd alatt
Váljunk.

Fordította: Fehér Illés

2020. június 10., szerda

Faiz Softić Oči – Szemek


Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Oči

Redžepu Nuroviću, pjesniku

Otkud znaš da tek sad
Nisi progledao
I iz dubine svojih zjenica
Ugledao Nebo.

Nebo koje se tušti
I onda kada ga,
Skriveni u svoje haljine,
Prizivamo,
Strepeći za svoju nejač
I ono što se iz duše još
ispililo nije.

Evo noćas dok oči svoje
Ne skidam sa bjeline plafona
Na koji padaju svjetla grada
Vidim Homera u bijelim haljinama
Kako sa panja sred Rogozne tvoje
Doziva Odiseja i pjeva.

Njegov pomućeni vid preskaču srne
Koje četvoronoški uskaču u tamu
Koja ih skriva od puščane cijevi.
O, ljepotice, čiste ko suze djeteta
Koje doziva majku koje nema.

Redžepe brate, dolazi juni,
Tada miriše lipa cvat
I znam da vidiš svaki list
I laticu svaku koja odbacuje mirise –
Uzdaha naših slast.

Otkud znaš
Da tek sad nisi progledao
I dalo ti se vidjeti
Ono što nikom nije.

O, pjesmo moja,
Prišapni pjesniku da sam nije
I da me čak u daljini ovoj
Pogled njegov
Iz nevidjela grije.


Szemek

Redžep Nurović*-hoz, a költőhöz

Honnan tudod, hogy
Nem most nyílt-e ki szemed
És íme, szemgödröd mélyéből
Megláttad az Eget.

Az akkor is
Elborult eget, mikor
Ruhába rejtetten
Gyengeségünktől
És a lélekben lappangó
Valamitől rettegve
Szólítjuk.

Ma éjjel míg a városi fény
Által megvilágított
Mennyezetet nézem
Fehér ruhában Homéroszt látom
Ahogy Rogoznád-on** egy tönkről
Odusszeuszt hívja és énekel.

Világtalan tekintetén át
Őzek ugrálnak az őket
Puskacső elől rejtő homályba.
Ó, te nemlétező anyát hívó
gyerekkönny-tiszta szépség.

Redzsep testvér, itt a június,
Mikor virágba borul a hárs
És tudom, minden illatozó
Sziromlevelet látsz –
Kéjes sóhajtásunkat.

Honnan tudod, hogy
Nem most nyílt-e ki szemed
Mikor láthatod azt,
Amit senki sem lát,

Ó, költeményem,
Súgd meg a költőnek, nincs egyedül
És még a távolból is,
A láthatatlanból
Tekintete melegít.

* Redžep Nurović (Núrovity Rēdzsēp) – 1945. szerbiai bosnyák vak költő
**Rogozna – Novi Pazar R. N. lakhelye melletti 1479 m. magas hegy

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor

2020. május 23., szombat

Faiz Softić Lijek – Orvosság


Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Lijek

Kad je saznao istinu,
Hasan Mršo,
izbjeglica iz istočne Bosne,
popio šaku tableta –
od sviju po dvije.
I ništa ga više,
zaboljelo nije.

Orvosság

Hasan Mršo*
kelet-boszniai menekült,
megtudva az igazságot,
tenyérnyi tablettát ivott –
mindegyikből kettőt kettőt.
És többé már
semmije sem fájt.

*ejtsd: Haszan Mrso

Fordította: Fehér Illés
Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu – Bihor, 2016. 16. str.

2018. október 13., szombat

Faiz Softić Povratak – Visszatérés


Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –


Povratak

Brza je rijeka što nosi meleke.
Svaki dan po ružu bere sa obraza
i na njezino mjesto meće
ružu prozorskog mraza.

Odmiču u neznan oči djevojačke.
Po slomovratima moj dah se za njima vere.
Raspuhaj oko sebe,
sjedni na travu ako i grobljanska nije
vidjećeš šaku rođenog praha.

Ponijeće rijeka što meleke nosi
bajrake predaka u zelen vir.
Zastani, lijepo se obuj,
pritegni kaiš,
kud god da kreneš –
u busiji te čeka vampir.

Visszatérés

Gyors az angyalokat sodró folyó.
Arcunkról egy-egy rózsát naponta leszakít,
és helyére az ablakról
jégvirágot tesz.

Lányszemek tűnnek a semmibe.
Sóhajom a nyaktörő utakon velük jegyes.
Vegyél mély lélegzetet,
ülj a fűre, még akkor is, ha nem sírkerti,
egy tenyérnyi hazai por vár.

Az angyalokat sodró folyó
zöld örvénybe viszi elődeink zászlaját.
Állj meg, öltözz ünneplőbe,
szorítsd meg a nadrágszíjat,
lépj bárhová –
vérszívó vár.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Faiz Softić: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 74. str.

2018. augusztus 27., hétfő

Faiz Softić Razgovor s ocem – Apámmal beszélgetve


Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Razgovor s ocem

Više se nećeš radovat kišama
kad upekne zvjezdan i vjetrovi suhi
oblake modre krenu od Pešteri.
Nebo je ostalo prazno ko prestolje.

Potonuli su debeli otkosi
i prve jagnjice – radost tvoja.
Oprosti što ti ne mogah biti na ispraćaju
što te ne spustih na spavanje i
prvi grumen zemlje na tvoj drveni jorgan
ne baci ruka moja.

Na mrtvoj straži čujem neko zbori.
Mio glas zove ispod zemlje.
Kad se brda crna zaodjenu maglom
vidim tvoju sjenu u ogledalu.

Znam:
Sestra je plakala, kravu dok je muzla.
Osman je pušio pokraj svježe humke.
Majka je svunoć čekala nekog
lomeći ruke.

Apámmal beszélgetve

Nem örülsz többé az esőnek
ha forr a mennybolt és a száraz szelek
Pešter* felől kék felhőket sodornak.
Mint a trón üres maradt az ég.

A sűrű rendek és az első barik
melyekben örömöd lelted – elsűllyedtek.
Bocsáss meg, hogy nem kísérhettelek ki,
hogy fejedet nem hajthattam nyugovóra
és fatakaródra az első rögöt
nem az én kezem dobta.

Virrasztáskor hangokat hallok.
A föld alól kedves hang szólít.
Mikor köd borítja a fekete hegyeket,
árnyékod látom a tükörben.

Tudom:
A tehenet fejve nővérem zokogott.
Osman** a friss hant mellett cigarettázott.
Anyám kezeit tördelve egész éjjel
várakozott.

* Pešter (Pester) – fennsík Szerbia-Montenegró határán
**Osman (Oszman) – muzulmán férfi név

Fordította: Fehér Illés
Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 17. str.

2018. július 29., vasárnap

Faiz Softić Oprosti zemljo – Bocsáss meg föld


Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –


Oprosti zemljo

Velika zemljo,
Rodiljo ječmova
I izvora bistrih ko jelenske oči.

Oprosti
Što su moje noge
Gazile žile iz kojih je
Pelin izrastao.
Oprosti
Što sam prljao,
Što sam srljao...

Oprosti
Što će poslije moje smrti
Na tvojoj koži
Ostati krasta.

Oprosti oraču
Što ćeš morati,
Kad se zabijeli
Ispod tvog rala,
Za cijeli ukop
Pomjerati njivu.

Bocsáss meg föld

Hatalmas föld,
Árpát termő
És kristálytiszta patakokat teremtő.

Bocsáss meg,
Mert talpammal
Azt az eret
Tapostam, ahol a zsálya terem.
Bocsáss meg,
Mert szemeteltem,
Mert meneteltem…

Bocsáss meg
Mert bőrödöm
Halálom után
Forradás marad.

Bocsáss meg a szántónak,
Mert ha ekéd alatt
Egy rész
Elfehéredik,
A mezőt egy üregnyire
El kell mozdítani.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Faiz Softić: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 96. str.