Faiz Softić Vrbe kod
Bijelog Polja 1958. –
|
Sretan dan
Sretan sam
kad cijeli dan
ne vidim
nikoga
osim svojih
ukućana.
Tada rano zaspim
I teške ne snijevam snove.
Sretan sam
kad vazdan ne pričam
sa ljudima.
Oni obično
tuđu pustoš
mojoj dodaju –
čemera svoga čemeru mome
doliju.
Sretan sam i nedjeljom
kad moja draga sprema rižu
na svoj način i kaže:
koliko zrna u loncu
toliko živih riječi u čovjeku.
Sretan sam
nedjeljom.
Koja me
digne nada sve.
Na visoravan, gdje se rano zaspi
I teški se sni ne snijevaju.
|
Önfeledt nap
Boldog vagyok ha egész nap
családomon kívül
senkit sem látok.
Akkor korán térek
nyugovóra
Lidérces álmok nem
gyötörnek.
Boldog vagyok ha az
emberekkel
nem kell beszélgetnem. Csak
nincstelenségemet tetőzik –
keservemhez saját keservüket
adják.
Boldog vagyok vasárnap is
mikor kedvesem a rizst
a maga módján készíti és hozzáteszi:
ahány szem az edényben
annyi élő szó az emberben.
Vasárnaponként boldog vagyok.
A hétköznapok fölé emel.
Fennsíkra, ahol korán térnek nyugovóra
És lidérces álmok nem gyötörnek.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Faiz Softić: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor,
2016. 95. str.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése