Keresés ebben a blogban

2022. március 3., csütörtök

Faiz Softić Besmrtni grad – Halhatatlan város

 

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Besmrtni grad
 
Na vrhu Švarcvalda
Leži gradić Lenckirh
U kojem još niko nikad
Umro nije.
 
Svako ode za svojim poslom
I smrt bježi brdima.
 
Niko, baš niko nikad
Ovdje umro nije.
I ne bih da budem prvi.
 
Jeste, možda, jedna starica,
Veli mi recepcionar smježuranih obraza
Iz kojih niču rijetke žute dlake.
 
Živjela je u kući na kraju grada.
I ponekad, u prva predvečerja,
Pomjerila bi zavjesu na prozoru.
 
Već odavno,
Ima možda i dvadeset godina,
Zavjesa se nije pomjerila.
 
Tamo gdje je trebalo biti groblje
Zasadili su borove i sada oni
Čuvaju svoj grad od smrti
Koja bi mogla doći iz vazduha.
 
U gradiću Lenckirh
Na vrhu Švarcvalda
Nikada niko umro nije.
Niti je i jedna kapljica krvi
Pala na zemlju
Po svu zimu snijegom pokrivenu.
 
Teče rječica gradićem
I sedam puta za noć mijenja melodiju,
A zakleo bih se
Da je promijenila i tok
I da je jutros osvanula tekući
U suprotnom pravcu od onog
Kada sam je sinoć posmatrao
Sa terasice svoje sobe
U kojoj moja draga
Iz sna progovara:
U gradiću Lenckirh
Nikada niko umro nije,
Pa neću ni ja.

 

Halhatatlan város
 
Lenzkirch városka,
Ahol eddig még
Senki sem halt meg,
Schwarzwald tetején fekszik.
 
Mindenki végzi a maga dolgát,
A halál meg a hegyekbe menekül.
 
Senki, itt eddig soha senki
Sem halt meg.
Nem szeretnék az első lenni.
 
Igen, talán egy anyóka,
Mondta a recepciós, akinek aszott arcából
Sárga szőrszálak meredeztek.
 
A falu szélén lakott.
Néha alkonyatkor
Elmozdította ablakán a függönyt.
 
Egykor,
Talán húsz éve már, hogy
A függöny nem mozdult.
 
Ott, a temető helyén
Fenyőfákat ültettek és most
Azok őrzik a várost, esetleg
A levegőből érkezhető haláltól.
 
Lenzkirch városkában
Schwarzwald tetején
Soha senki sem halt meg.
A télen hóborította
Földre,
Egyetlen csepp vér sem esett.
 
A városkán keresztül folyó
Folyó dalát éjjel hétszer változtatja,
Megesküdnék arra is,
Folyását is megváltoztatta
És hajnalhasadáskor
Az ellenkező irányba folyt, ahhoz képest,
Ahogy tegnap est
Szobám karzatáról néztem,
Melyben kedvesem
Álmában szólt:
Lenzkirch városkában
Soha senki sem halt meg,
Hát én sem fogok.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése