Faiz Softić Vrbe kod
Bijelog Polja 1958. –
Ako krenem
Pođem li iz
ovog ništa u ono niša
Iz ovog gdje smo osuđeni na privikavanje,
Ne pitaj čega,
U ono gdje nam je suđeno
Ponio bih 1001 noć
I čitao pred Sijah ćuprijom.
Ali, ako stvarno pođem
Iz ovog ništa u ono ništa,
Ne pitaj gdje je,
Spakujte mi sve nepročitane knjige
Jer – kako to preboljeti?
Ne upoznati tolike junake
I junakinje, i pisce bajne
I biografije njihove…
Ne saznati šta su razmišljali
Držeći šiljak pera nad bjelinom papira,
Ne upoznati presvijetle pute
Njihovih kužnih misli…
Zar stvarno, više se ne šalim,
može čovjek umrijeti, a ne pročitati
Sve te divne knjige
Što čekaju na policama
Kao netaknute djevojke
Spremne za udaju.
Ako me stvarno pozovu
I ako odem,
Hoću pun jastuk knjiga –
Kada ostanem sam
Da u tišini listam
I kažem sebi:
Pa smrt i nije tako loša
Kao što pričaju oni
Koji bi,
Ako bi se ikako moglo,
Zaobišl.
Iz ovog gdje smo osuđeni na privikavanje,
Ne pitaj čega,
U ono gdje nam je suđeno
Ponio bih 1001 noć
I čitao pred Sijah ćuprijom.
Ali, ako stvarno pođem
Iz ovog ništa u ono ništa,
Ne pitaj gdje je,
Spakujte mi sve nepročitane knjige
Jer – kako to preboljeti?
Ne upoznati tolike junake
I junakinje, i pisce bajne
I biografije njihove…
Ne saznati šta su razmišljali
Držeći šiljak pera nad bjelinom papira,
Ne upoznati presvijetle pute
Njihovih kužnih misli…
Zar stvarno, više se ne šalim,
može čovjek umrijeti, a ne pročitati
Sve te divne knjige
Što čekaju na policama
Kao netaknute djevojke
Spremne za udaju.
Ako me stvarno pozovu
I ako odem,
Hoću pun jastuk knjiga –
Kada ostanem sam
Da u tišini listam
I kažem sebi:
Pa smrt i nije tako loša
Kao što pričaju oni
Koji bi,
Ako bi se ikako moglo,
Zaobišl.
Izvor: autor
Ha elindulok
Ha ebből a semmiből abba a semmibe indulok,
Ebből a minden megszokásra ítéltből
A ne kérdezd milyenbe,
A rendeltetettbe,
Az 1001 éjt viszem magammal
És Éden hídja előtt olvasok.
Ha tényleg elindulok,
Ebből a semmiből abba a semmibe,
A ne kérdezd hol vanba,
Útravalóként az el nem olvasott könyveket adjátok,
Mert – hogyan másként vigasztalódni?
Megannyi hőst, kiváló nőt,
És életrajzukkal együtt
Nagyszerű írót nem megismerni…
Gondolataikról, ahogy a tollat
a fehér papír felett szorongatták, nem értesülni,
Kusza elképzeléseik forgatagáról
tudomást nem szerezni…
Tényleg, ez már nem vicc,
Meghalhat úgy az ember, hogy
A polcokon érintetlen
Lányokként várakozó
Gyönyörű könyveket
Nem olvassa el.
Ha majd tényleg szólítanak,
És elmegyek,
Könyvekkel tele párnával megyek –
Hogy egymagamban,
A csendben lapozgatva
Elmondhassam:
Nem is olyan rossz a halál,
Ahogy azok mesélik,
Akik,
Ha egy mód lenne rá,
Elkerülnék.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése