Faiz Softić Ja, crni ja – Én, a fekete én

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Ja, crni ja Crn sam I hoću koljeno u vrat! Hoću lomaču živu višegradsku I ja sam musliman! I ja sam crn Crnji od noći crne Dok moja braća i sestre Živi gore. I onaj sam plavokosi gimnazijalac Iz Kragujevačke gimnazije Koji se začešljava Ispred njemačkog šmajsera – Hoće da umre lep. Crn sam da crnji biti ne mogu Dok moga brata Nermina Otac doziva Pod nož. I ja sam crn, Hoću koljeno u vrat Da dihat ne mogu Do posljednje ure. I ja sam crn! Ono je i moje dijete izgladnjelo Iza kojeg oro lešinar Odbrojava trenutke I čeka kraj. I ja sam crn! Ono je i moje dijete Koje je more Iz svoga ždrijela izbacilo Na obalu, Da mrtvo bar za trenutak Osjeti slobodu. I malodobna braća Petar i Pavle Golubović iz Konjica Ubijeni na pravdi Boga Moja su djeca. I ja sam crn! Ono su moje majke I moji očevi Što u grozničavom hropcu Izdišu u domovima staračkim. I ja sam crn! Crnji od noći crne I gladan sam! I žedan sam! I prestravljen! Iza mojih leđa Zveckaju mitraljezi – Sijači smrti. I ja sam crn! Moje su sestre silovane I zadavljene u podrumima Pokraj smrdljivih rakijskih bačvi. I ja sam crn! Jučer Džordž Flojd, Muhamed iz Palestine, Nermin iz Srebrenice, Gimnazijalac iz Kragujevca, Utopljenici u okeanu… A sutra – Sutra ću biti ja Jer sam crn! Ja, Crni ja! Crn sam I ne mogu da dišem. I ubijte me Molim vas Jer sam crn i – Ne mogu da dišem. I zato smo mi crni rođeni Da pod koljenom tuđim Izdahnemo.

Én, a fekete én Fekete vagyok Térdem nyakamban legyen! Élő visegrádi máglyát akarok Én is muzulmán vagyok! Én is fekete vagyok A fekete éjnél feketébb Testvéreim meg Fenn élnek. Én is az a kragujeváci gimnázium Szőke gimnazistája vagyok Aki a német stukker előtt Fésülködik – Szépen akar meghalni. Fekete vagyok feketébb nem lehetek Míg Nermin fivéremet Apám a kés alá Szólítja. Én is fekete vagyok, Térdem nyakamban legyen Hogy lélegezni se tudjak Az utolsó pillanatban. Én is fekete vagyok! Az a kiéhezett gyerek az enyém is Aki mögött pusztulást várva A pillanatokat Dögevők tánca számlálja. Én is fekete vagyok! Az a gyerek az enyém is Aki garatjából Tengert dobott A partra, Hogy halottan legalább egy pillanatra A szabadságot megérezze. A kiskorú testvérek, Petar és Pavle Golubović Konjicból, Az Isten nevében megöltek Is az én gyerekeim. Én is fekete vagyok! Az az anya és Apa az enyém is Aki az öregek otthonában Hörögve hal meg. Én is fekete vagyok! A fekete éjnél feketébb És éhes vagyok! És szomjas vagyok! És riadt vagyok! Hátam mögött Gépfegyverek ropognak – Halál-vetők. Én is fekete vagyok! Nővéremet húgomat A pálinkával tele büdös hordók mellett Pincében erőszakolták és fojtották meg. Én is fekete vagyok! Tegnap George Floyd, A palesztinai Mohamed, A srebrenicai Nermin, A kragujeváci gimnazista, Az óceánba fulladtak... Holnap meg – Holnap én leszek az Mert fekete vagyok! Én, A fekete én! Fekete vagyok Lélegezni nem birok. És kérem Öljenek meg Mert fekete vagyok – Lélegezni nem birok. És mi feketék azért születtünk Hogy porrá idegen térd alatt Váljunk. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.jergovic.com/ajfelov-most/ja-crni-ja/?fbclid=IwAR0zOrgKQIsWw9HMulFiYaJAP3eYskMJrKHc6kWR3bavVBMiTLWklz6vt-k