Faiz Softić Vrbe kod
Bijelog Polja 1958. –
Povratak
Brza je rijeka što nosi meleke.
Svaki dan po ružu bere sa obraza
i na njezino mjesto meće
ružu prozorskog mraza.
Odmiču u neznan oči djevojačke.
Po slomovratima moj dah se za njima vere.
Raspuhaj oko sebe,
sjedni na travu ako i grobljanska nije
vidjećeš šaku rođenog praha.
Ponijeće rijeka što meleke nosi
bajrake predaka u zelen vir.
Zastani, lijepo se obuj,
pritegni kaiš,
kud god da kreneš –
u busiji te čeka vampir.
|
Visszatérés
Gyors az angyalokat
sodró folyó.
Arcunkról egy-egy rózsát
naponta leszakít,
és helyére az
ablakról
jégvirágot tesz.
Lányszemek tűnnek a
semmibe.
Sóhajom a nyaktörő
utakon velük jegyes.
Vegyél mély
lélegzetet,
ülj a fűre, még
akkor is, ha nem sírkerti,
egy tenyérnyi hazai por vár.
Az angyalokat sodró
folyó
zöld örvénybe viszi
elődeink zászlaját.
Állj meg, öltözz
ünneplőbe,
szorítsd meg a
nadrágszíjat,
lépj bárhová –
vérszívó vár.
Fordította: Fehér
Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése