Keresés ebben a blogban

2020. június 10., szerda

Faiz Softić Oči – Szemek


Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Oči

Redžepu Nuroviću, pjesniku

Otkud znaš da tek sad
Nisi progledao
I iz dubine svojih zjenica
Ugledao Nebo.

Nebo koje se tušti
I onda kada ga,
Skriveni u svoje haljine,
Prizivamo,
Strepeći za svoju nejač
I ono što se iz duše još
ispililo nije.

Evo noćas dok oči svoje
Ne skidam sa bjeline plafona
Na koji padaju svjetla grada
Vidim Homera u bijelim haljinama
Kako sa panja sred Rogozne tvoje
Doziva Odiseja i pjeva.

Njegov pomućeni vid preskaču srne
Koje četvoronoški uskaču u tamu
Koja ih skriva od puščane cijevi.
O, ljepotice, čiste ko suze djeteta
Koje doziva majku koje nema.

Redžepe brate, dolazi juni,
Tada miriše lipa cvat
I znam da vidiš svaki list
I laticu svaku koja odbacuje mirise –
Uzdaha naših slast.

Otkud znaš
Da tek sad nisi progledao
I dalo ti se vidjeti
Ono što nikom nije.

O, pjesmo moja,
Prišapni pjesniku da sam nije
I da me čak u daljini ovoj
Pogled njegov
Iz nevidjela grije.


Szemek

Redžep Nurović*-hoz, a költőhöz

Honnan tudod, hogy
Nem most nyílt-e ki szemed
És íme, szemgödröd mélyéből
Megláttad az Eget.

Az akkor is
Elborult eget, mikor
Ruhába rejtetten
Gyengeségünktől
És a lélekben lappangó
Valamitől rettegve
Szólítjuk.

Ma éjjel míg a városi fény
Által megvilágított
Mennyezetet nézem
Fehér ruhában Homéroszt látom
Ahogy Rogoznád-on** egy tönkről
Odusszeuszt hívja és énekel.

Világtalan tekintetén át
Őzek ugrálnak az őket
Puskacső elől rejtő homályba.
Ó, te nemlétező anyát hívó
gyerekkönny-tiszta szépség.

Redzsep testvér, itt a június,
Mikor virágba borul a hárs
És tudom, minden illatozó
Sziromlevelet látsz –
Kéjes sóhajtásunkat.

Honnan tudod, hogy
Nem most nyílt-e ki szemed
Mikor láthatod azt,
Amit senki sem lát,

Ó, költeményem,
Súgd meg a költőnek, nincs egyedül
És még a távolból is,
A láthatatlanból
Tekintete melegít.

* Redžep Nurović (Núrovity Rēdzsēp) – 1945. szerbiai bosnyák vak költő
**Rogozna – Novi Pazar R. N. lakhelye melletti 1479 m. magas hegy

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése