Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –
Gljiva Nekad bijah čaša vina što se cakli kao oko – Tunelima nigdje kraja a ja gljiva u hatuli – rasipa se svjetlost crna. Vehne gljiva zalivena. A sad zbogom crne ptice što na misli slijetaste u po noći kad žarulja već zamire. Dovedite bijelog konja da uskočim u zengije I od sebe do u sebe da pobjegnem. Sviće jutro, puca zora, I mrak curi u pećinu gdje samrtni jek se čuje.
|
A gomba Egykor
mint a szem csillogó pohár
bor voltam – Végtelen
az alagút én meg gomba
vagyok a szögletben – terjed
a fekete fény. Sorvad
a locsolt gomba. És
most, lámpaoltáskor az éj
közepén gondolatra
szálló fekete madarak, isten
veletek. Fehér
lovat hozzatok, nyeregbe
szállok És
magamból magamba menekülök. Virrad,
hasad a hajnal, A
barlangba, ahonnan a halálsikoly hallatszik,
homály csorog. Fordította:
Fehér Illés
|
Iz
zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu – Bihor, 2016. 107. str
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése