Keresés ebben a blogban

2016. január 16., szombat

Bánki Éva Végső búcsú – Konačan oproštaj

Képtalálat a következőre: „bánki éva”
Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –

Végső búcsú

Úgyse tudunk dönteni.
Egyik mondat nyitva hagy,
a másik elrejt valamit.

Ki örökli a rózsaszín kabátot,
kié lesz a hűtőszekrény, a porszívó,
mit evett volna utoljára
szegény Rózsi néni?

Legalább nem szenvedett sokat,
vigasztalják a rokonok magukat,
és már nyitogatják a szekrényt,
ami belülről beakadt, mintha Rózsi néni
szellemujjai húznák vissza,
holtában is megküzdve a rózsaszín kabátért.

Várjuk meg az osztozkodással Bélát,
kiabálják a rokonok. Rózsi lángolt érte
fiatalon, motyogja valaki: egyik mondat
nyitva hagy, a másik elrejt valamit.

Béla belép.
Kijelenti, hogy övé a hűtőszekrény.

Rózsi néni fiatal arca a fényképeken
megremeg. Hetyke kis kalapja alól
látja, hogy csúf öregek ráncigálnak
egy vattázott rózsaszín kabátot,
melyik öregasszony hord ilyet vénségére,
kérdezi meglepődve.

Halálunk után visszakapjuk
fiatalkori pillantásunkat,
hogy ne sajnáljunk kabátot,
hűtőszekrényt, Bélát, mindent.

Konačan oproštaj

Ionako ne znamo odlučivati.
Jedna rečenica nešto otvoreno
ostavlja, druga sakriva.

Ko će ružičast kaput naslediti,
kome će frižider, usisivač pripasti,
sirota teta Ruža
šta bi zadnji put jela?

Bar se nije mnogo patila,
teše se rođaci,
i već otvaraju ormare,
nešto je iznutra zapelo, kao da nevidljivi prsti
tetke Ruže vuku nazad,
i u smrti se za ružičast kaput bori.

Sa diobom sačekajmo Belu,
viču rođaci. Ruža je u mladosti plamtila
za njim, mrmlja neko: jedna rečenica nešto
otvoreno ostavlja, druga sakriva.

Ulazi Bela.
Izjavljuje, frižider je njegov.

Zadrhti mlado lice tetke Ruže
na fotografiji. Ispod drskog šešira
vidi, da ružne starice jednu
ružičastu pamukliju drmaju,
pa tako nešto u starosti koja baba nosa,
pita iznenađeno.

Posle smrti vraća nam se
mladalački pogled,
da nam ne bude žao zbog kaputa,
frižidera, Bele, svega.

Prevod: Fehér Illés


2 megjegyzés: