Keresés ebben a blogban

2016. december 15., csütörtök

Jancsó Noémi Az égig érő nefelejcsek – Do neba rastući spomenaci


Képtalálat a következőre: „jancsó noémi”

Jancsó Noémi
Kolozsvár 1988. március 7. – Kolozsvár 2010. július 25.

Az égig érő nefelejcsek

D.L.-nek utoljára, szeretettel

Egy megvadult kertben
pókok, hálók, lárvák és égig érő
nefelejcsek
között fekszem;
behúnyt szemem előtt
cickányok cikáznak városom csatornáin,
és látom a webkamerát, fekete emelőt
látok, amelyen ő fekszik, szerelmem
lárváin;
ahogyan méhemben, meg nem születetten:
bőgő,
anyatejért könyörgő
árváim.
Megőrült ez a kert; senki sem kaszálja.
A nefelejcsek felhőszeretőt tartanak.
Ilyenkor, hajnalban némelyiküknek a szája
széle éjjeli csóktól harmatozik.
A felhők a szél irányába tartanak.
S alkalomadtán esőzve omolnak
egy idegen város háztetőire.
A cickányok csókot lefetyelnek
bundájukról, s csókot ízlelnek a csatornafalak.
És nem lesz már felhő, ami emlékezne
az akkori kert akkori redőire;
A kertre, ahol egyre nőnek a nefelejcsek
és lárváikat
őrzik a pókok.

Do neba rastući spomenaci

D. L.-u zadnji put, sa ljubavlju

U podivljalom vrtu
među paukovima, mrežama i do neba rastućim
spomenacima
ležim;
ispred mojih zatvorenih očiju
na kanalima mog grada rovke šaraju,
i vidim vebkameru, crnu dizalicu
vidim, na kojoj on leži, na larvama
moje ljubavi;
kao u mojoj maternici, nerođeno:
moji uplakani
sirotani
željni majčinog mleka.
Poludeo je taj vrt; niko ga ne kosi.
Spomenaci za ljubavnike oblake imaju.
U to doba, zorom nekolicini su usta
od noćnog poljupca rosom krašeni.
Oblaci u pravcu vetra kreću.
Zgodimice u kišu se pretvarajući
na krovove nepoznatog grada padaju.
Rovke sa svojih krzna poljupce
ližu i zabati poljupce kušaju.
I više neće biti oblaka što bi se na negdašnje
brazde negdašnjeg vrta sećao;
Na vrt, gde spomenaci sve više rastu
i pauci
svoje larve čuvaju.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1031/jancso-noemi-1988-2010-versei


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése