Keresés ebben a blogban

2017. március 4., szombat

Faiz Softić Nepreplovno more – Átúszhatatlan tenger


Képtalálat a következőre: „faiz softic”

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Nepreplovno more

Ti imaš zvjezdani oreol.
Ja: uzengije sjajne.
Ti: svoje more, obalu,
pjesmu i u pjesmi cvijet.
Pred vratima te čeka
lađa pozlaćena.
Mene: konj bez konjanika.

Svake večeri, sa obale plave,
mašeš brodovima i ribolovcima.
Bosa, sa oreolom oko vrata.
Ja: čekam, vadajući konja
da se probudiš na dušeku mom.
Da ti ogrijem noge,
ozeble na mjesečini.

Ti imaš: more, sunce, nebo,
obalu i mjesec.
Ja: konje, livade, koprivnjak
i behar u ogradi.
A dijeli nas samo pramen tvoje kose
i jedno nepreplovno more
u tišini.

Átúszhatatlan tenger

Neked csillagokkal ékes dicsfény jutott.
Nekem: csillogó kengyel.
Tiéd: a tenger, a part,
a dal és dalban a virág.
Ajtód előtt aranyozott
bárka vár.
Engem: lovas nélküli ló.

Esténként a kék partról
hajókat és halászokat köszöntesz.
Mezítláb, dicsfénnyel övezve.
Én: befogva az időt, várok,
tán egyszer vánkosomon ébredsz.
Hogy a holdfényben
kihűlt lábadat melengessem.

Tiéd: a tenger, a nap, az ég,
a part és a hold.
Enyém: a ló, a mező, a csalános
és a virágözön a kerítésen.
És csak egy hajtincsed választ el bennünket
meg egy átúszhatatlan tenger
a csendben.

Fordította: Fehér Illés

Köszönöm Lennert Móger Tímeának a fordítás során nyújtott értékes kiegészítéseket.
Zahvaljujem se Timei Lener Moger za korisne savete tokom prevođenja.
Izvor: Iz zbirke pesama: Dok vode teku, NVO Bihor. 2017. – 44. str.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése