Keresés ebben a blogban

2017. április 17., hétfő

Cseke Gábor Búcsúznak a múzsák – Muze se opraštaju


Képtalálat a következőre: „cseke gábor”

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –
 Búcsúznak a múzsák

“Ki-ki nyugalomban…”

És eljött az obsit ideje. A múzsák szerződése lejárt.
A múzsák, a költővel együtt, lejáratták magukat.
Kikoptak. Kiégtek.
A múzsák, ráadásul:
csúnyácskák, vénecskék.
Ki jobban, ki kevésbé.
A kikopott költő most kiköpött.
Csupa csömör..
A múzsák ezen sem csodálkoznak. Őket már nem lepi meg semmi.
Vonuljon hát el mindenki, a maga vackába.
“Ki-ki nyugalomban…”
A múzsák megfogadják: ha odébb állhatnak, hátra se néznek.
Félnek: még Lótné se lesz belőlük.

Múzsasirató

Gyanútlan báránykák voltak egykor a kiszolgált múzsák.
Ó jaj, elhiszed?

Frizurájukat mindig csinosan elrendezve hordták.
Ó jaj, elhiszed?

A mosoly le nem hervadt ajkukról, öröm volt rájuk nézni.
Ó jaj, elhiszed?

Immár senki sem fog hűlt helyükre lépni.
Ó jaj, elhiszed?



Muze se opraštaju

“Ko-ko u smiraju…”

I došlo je vreme demobilisanja. Ugovor muza je istekao.
Muze, zajedno s pesnikom, proigrali su svoj ugled.
Istrošile su se. Izgorele.
Muze, povrh toga:
tužne su i vremešne.
Ko više, ko manje.
Istrošen pesnik sad je ispljunut.
Čemer i jad...
Muze ni sad se ne čude. Njih više ništa ne iznenadi.
Neka se svako u svoju jazbinu povuče.
“Ko-ko u smiraju…”
Zarekle su se muze: ako se mogu skloniti, unazad ni pogledati neće.
Boje se: od njih ni gospođa Lot neće biti.

Oplakivanje muza

Istrošene muze nekad su nepodozriva janjašca bile.
Joj, zar veruješ?

Frizure su im uvek uredne bile.
Joj, zar veruješ?
                                                                                                                    
Osmeh sa njenih usana nikad uvenuo, radost su zračile.
Joj, zar veruješ?

Više niko neće na njihovo mesto stupiti.
Joj, zar veruješ?

Prevod: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése