Cseke Gábor sorban miként a döbbent léghajós – redom poput prestravljenog avijatičara

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

sorban miként a döbbent léghajós elhatároztam hogy szabad leszek bármi áron megfosztva magam minden köteléktől előbb az órám hajítottam jó messzire de a ketyegés csak nem szűnt meg az idő dobolt a fülemen majd a családnak fordítottam hátat vonatra szállva de emlékezetem akár egy vetítőgép rendre visszaidézte az otthon hagyott csoportkép sápadt arcait aztán a ruhák következtek cipő zokni is lekerültek de a bőrömből nem sikerült kibújnom dühömben elrúgtam magamtól a honi földet és egy méter hatvan centi után ravaszul visszapenderült alám mire sorban miként a döbbent léghajós homokzsákot homokzsák után hajítottam ki magamból minden kacatot elveket körömvágó ollót egy üveg gyógyteát recepteket anyám utolsó hörgő lélegzetét egy égszínű mozdonyt a pénztárcámat a tollam s mert mégsem sikerült elszakadni e földtől az utolsó pillanatban a mélybe vetettem magam de így is bennem rekedt egy velőtrázó sikoly

redom poput prestravljenog avijatičara odlučio sam biću slobodan po bilo kojoj ceni lišiću sebe od svakojake veze najpre sam sat bacio daleko ali otkucaji nisu prestali u ušima mi je vreme kucalo potom sedevši na voz leđa sam svojoj porodici okrenuo ali sećanje poput projektora kod kuće ostavljena bleda lica sa zajedničke slike redom priziva posle odela sledile su cipele skinuo sam i čarape ali iz kože iskočiti nisam uspeo u svom besu od sebe i rodnu grudu odgurnuo ali posle metar i šezdeset santimetara prepredeno ispod mene se vratila pa sam poput prestravljenog avijatičara vreću za vrećom napunjene peskom svaku koještariju odbacio načela makaze za nokte bocu lekovitog čaja recepte zadnji hropot majke lokomotivu boje neba novčanik pero jer od ove zemlje ipak nisam uspeo otcepiti se u zadnjem trenutku u dubinu se bacio ali i ovako se zadržao u meni jedan preneražen krik Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.oszk.hu/11900/11954/11954.htm#273

Cseke Gábor A falu – Selo

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

A falu Kihalt az utca lányok sehol árnyék nincs kivágott nyárfasor emléke rezdül a déli melegben kopár kiégett dombokról a pitypang ősz pihéje száll lépésről lépésre tova kiégett néma szívvel leülnék lábaidhoz nincs hova

Selo Pusta je ulica devojaka nigde ni senke nema zatreperi uspomena reda isečene topole u podnevnoj žezi sa opustošenih izgorelih brežuljaka jesenska lat maslačka korak po korak se udaljuje nemo uništenim srcem pored tvojih nogu bi seo nema gde Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.oszk.hu/11900/11954/11954.htm#1015

Cseke Gábor Gondozó – Tetošenje

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. – Nagy Imre rajza

Gondozó

          Valaki rólam álmodik-e
              egyedül, titokban,
              az ágyon –

           s ha ki álmodik, engedik-e,
               hogy velem néha
               szóba álljon?

Most senkit sem simítok homlokon,
nem dédelgetem senkinek a mellét,
rakott zsákomat hordozom, szúrós szakállam gondozom,
mint jó gazda a kertjét.

Forrás: http://mek.oszk.hu/11900/11954/11954.htm#121

Tetošenje

              Sanja li neko o meni
              negde, potajno,
              usamljeno –

              i ako sanja dozvoljavaju li
              da sa mnom katkad
              popriča?

Sad nikoga ne gladim po obrazu,

ničije grudi ne milujem,

natovaren džak nosam, svoju oštru bradu

kao vredan vrtlar baštu, negujem.

Prevod: Fehér Illés

Cseke Gábor Megosztott magány – Podeljena samoća

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Megosztott magány Az öregség találkozik a kályhasuttal. Ez, valahogy, elkerülhetetlen. Tisztességgel köszönnek egymásnak. Az öregség pedig, aki már jócskán eltörődött, csöndesen megkérdezi: "Öledbe fogadsz-e?" A kályhasut eddig mindenkit befogadott, aki nála keresett menedéket. A fekete macska már régi-régi lakója. Miért ne fogadná be hát az öregséget is? És ha már befogadta, akkor az öregség kénytelen megosztani a helyét a macskával, aki, mert régebbi vendég, tudja a szabályt: mindaddig ura maradhat a helyzetnek, amíg simulékonyan viselkedik. Miért is ne tenné? Kedvére való az életfogytiglanig tartó, megosztott magány.

Podeljena samoća Sretne se starost sa zapećkom. To je nekako neižbežno. S poštovanjem se pozdravljaju. A starost, koja je već podosta oronula, tiho upita: “Primaš li me u svoje krilo?” Do sada zapećak je svakoga, ko god je kod njega utočište tražio, primio. Crna mačka je već odavno njegova stanarka. Pa zašto ne bi i starost primio? I kad nju je već primio, starost svoje mesto neminovno mora sa mačkom deliti, koja, kao starija sustanarka zna nepisano pravilo: sa situacijom dotle može vladati dok se pristojno ponaša. Pa zašto ne bi i tako ponašala? Po volji je ta, za večnost podeljena samoća. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.oszk.hu/11900/11954/11954.htm#942

Cseke Gábor Költői kérdések az ablakon kikönyökölve – Laktajući se u prozoru postavljena pitanja

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Költői kérdések az ablakon kikönyökölve miért sétálnak hajnalban emberek az utcán kenyérrel a hónuk alatt miért leng az ág akkor is mikor már elszállt róla minden madár miért csak én látszom a tükörben valahányszor belenézek miért néztél rám ha most nem akarsz látni

Laktajući se u prozoru postavljena pitanja zašto ljudi u svanuću sa hlebom ispod pazuha ulicama šetaju zašto se grana i nakon što je ptica odletela ljulja zašto se samo ja vidim kad god u ogledalo pogledam zašto si me pogledala ako me sad videti ne želiš Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=76123

Cseke Gábor Házalni tilos – Torbarenje je zabranjeno

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

 

Házalni tilos napok és hetek sőt hónapok de bizony évek óta járom az utat kaputól kapuig azt hittem valamikor a vándor becsben áll majd mert viszi a hírt északról délre nyugatról keletre ahogy a szelek a magvakat ide-oda sodorják jó talajra rossz talajra talán kikél de a kapukon túl odabent reszkető félelem lakik millió emberarcot öltve s már nem is tudom a nehezen megnyíló kapukon belül vannak-e többen avagy az utcán nyüzsgünk túl sokan pedig már minden sarkon virít a tiltás: házalni szigorúan tilos!

Torbarenje je zabranjeno danima i sedmicama dapače mesecima pa i godinama se na cestama krećem od kapije do kapije nekad sam verovao vandrovac je cenjen jer vesti nosi sa severa na jug sa istoka na sever kao vetar seme u nepoznat pravac tera na oranicu na golet možda će niknuti ali iza kapije unutra strah titra poprimajući milijune ljudskih oblika i više ni ne znam dal ih je više iza kapije koje se teško otvaraju ili na ulicama previše nas je iako na svakom uglu zabrana stoji: torbarenje je zabranjeno! Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.oszk.hu/07900/07983/07983.htm#66

Cseke Gábor Életrajz – Životopis

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Életrajz az otthon a jószág a fonnivaló háromszögében élt eddig az asszony akár a kútgém nehézkesen nyikorogva de szorgalmasan

Životopis u trokutu doma marve pletenja živela je žena kao đeram tromo škrgutavo ali marljivo Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.oszk.hu/11900/11954/11954.htm

Cseke Gábor Antarktisz: oda-vissza – Antarktik: tamo i nazad

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. – Nagy Imre rajza

1.  (Antarktisz felé)

gyere szökjünk meg antarktiszba ketten
ne töprengj sokat bolond ki visszaretten
a hosszú úttól a sarki hidegtől
jól megy ott majd a sorunk és hirtelen minden eldől
megszűnik a szorongó bűn a rejtezkedés
jégkristályként csörömpöl a bomló nevetés
egyéb se látszik belőlünk csak a szemünk
abból olvassuk le mi is történik velünk
én a tiédet faggatom te az enyémet lesed
tisztán látom benned jövendő gyermeked
vágyát ki most sejtjeidben lapul
feszengve várva sorsa hogy alakul
a sarki fagyban eltehetjük magunk
egy jobb korra amelyben majd szépen felolvadunk
s tobzódva éljük a rövid antarktiszi tavaszt
ma még csak jégtömbök egymás mellett akiket csúnyán kikezdett a nap
gyere velem antarktiszba mintha haza
ez már a jég a fagyos szív szava

2.  (Hasadó jégtábla)

már elaludni sem merek
hallom a jégtábla reped
ketten kuporgunk teli félelemmel
a hasadozó tutajon
kába fejed a vállamon
hánykolódik az óceán
mi tör még ezután reánk
jégtáblánk egyszer elhasad
éjjel nappal csak tartalak
nehogy elússzunk hirtelen
tovasodró vizeken
már elaludni sem merek
így talán fel se ébredek

3.  (Titkos kapocs)

mi ez a nyüzsgés a jég alatt
rajban követnek a halak
test test után test test fölött
opálos kékbe öltözött
csodáljuk ezt a vonulást
a végtelenbe illanást
hányan érkeznek meg s hova
nem tudja meg senki soha
hogy az a hal mit nyársra tűz
titkos kapocs mely összefűz
egy test vagyunk mely kettőbe oszlott
úszunk egy csillogó kifosztott
jégtábla közepén
hol eggyéváltunk
te meg én

4.  (Összezavarodott naptár)

mióta élünk már a sarkon
hiába számolom
összezavarodott a naptár
ahogy az iránytű is fura táncba kezd
kezünkben
és nem akadt egyetlen irigyünk sem
aki utánunk eredve
csak azért is hogy ártson
vállalja e létet
melyben a magány öröme
váltakozik a szerelem megtartó erejével
épp ez az antarktiszi csoda

nem jégország lelkes adománya
mi vittük magunkkal oda

5.  (Sosemvolt táj)

a horgony felhúzva
a távolodó parton már a hunyorgó szem
se fedezi föl  a sebzetten is le-fel járkáló
magára maradt vacogó reményt
a mozduló hajó sorsa fölött már
felső erők döntenek én csak a tatról
nézhetem a jegesedő végtelen sebként
beforró öblöt
ringatom sajgó hideglelős
emlékét egy sosemvolt tájnak
egy tovamaradó szabadságnak mely
csak akkor és ott él ahol
az ember különben képtelen élni

6.  (a cirkuszt lebontják)

mellettem könyökölsz
arcod zárkózott
cserzett
s míg lopva fölleltározom pörsenéseid
duzzatag orrod tövét
lefittyenő ajkad szélét
kis bajuszkádat a korpát
hajad tövén
mintha idegen földrészt szemlélnék
elszégyellem magam
de hisz ezt mostanig is láthattam

a kéz megindulna gyöngéd megszokott útjaira
félúton a mozdulat gondolatába fagy
ahogy minden távolodik
elmarad a part s vele te is
a parton a le-fel szaladgáló
kezeit tördelő remény
marad a szabadság az éjszakák tüze
szépségünk szavunk
mint mikor a cirkuszt
komótosan lebontják
vigasztalanul
fordított sorrendben

(1993-1994)

Forrás: http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/cseke.htm

Antarktik: tamo i nazad

1. (Prema Antarktiku)

dođi da nas dva na antarktik pobegnemo

nemoj predomišljati lud je ko se

od dugačkog puta polarnog mraza prestraši

biće nam tamo dobro i odjedanput sve će jasno biti

prestaće pritisak krivice i skrivanja

oslobođen smeh poput ledenog kristala zveči

sem očiju od nas ne vidi se ništa

odatle čitamo šta se s nama događa

ti moje promatraš ja tvoje ispitujem

jasno vidim u tebi želju tvog budućeg

potomka ko sad u tvojim ćelima se skriva

nestrpljivo čekajući kakva sudba ga čeka

u polarnom mrazu možemo sebe zalediti

i u jednoj boljoj eri već ćemo se odlediti

i uživati u kratkom proleću antarktika

danas smo tek gomile leda koje je sunce ružno načeo

dođi sa mnom u antarktiku kao doma

to je već zov leda ledenog srca

2. (Santa leda koja puca)

ne smem ni spavati

čujem kako santa leda puca

na napuklom plovilu ispunjeni strahom

udvoje se savijamo

morna ti glava je na mom ramenu

okean je nemiran

šta još nas čeka

jednom će puknuti naša santa leda

danju i noću te držim da

na nemirnim vodama ne bi

odjedanput otplovili

već ni zaspavati ne smem

ovako možda neću se ni probuditi

3. (Tajanstvena veza)

kakvo je to komešanje ispod leda

ribe nas u rojevima prate

telo iza tela telo iznad tela

u opalnoplavo obučen

divimo se tom kretanju

u beskraj nestajanju

koliko ih stigne i gde

saznati nikad niko neće

da ta na žar pripremljena riba je

tajna veza šta nas spaja

jedno smo telo samo prepolovljeni  

u sredini blistave opljačkane

sante leda plovimo

gde smo se sjedinili

ti i ja

4. (Zbrkan kalendar)

na uglu od kada živimo

zalud računam

kalendar je zbrkan

a u našoj ruci

i busola čudan ples pleše

te ni jedan od naših zavidnika

da nas prati

i samo zato da bi

štetio život prihvata

u kojoj radost samoće

menja se sa snagom ljubavi koja održava

baš to je čudo antrktika

nije zanosan dar zemlje leda

tamo mi smo sa sobom doneli

5. (Nikad postojalo predeo)

sidro je dignuto

na obali koja se udaljava usamljenu

ranjenu cvokotajući koračajuću nadu

ni žmirkajuće oko ne primeti

sudbu lađe u kretanju

više sile određuju ja samo sa krme

zaleđenu poput beskrajne

ozlede zaraslu uvalu mogu promatrati

ljuljam bolnu uspomenu

jednog nikad postojalog predela

jedne izostale slobode koja

samo tad i tamo živi

gde inače čovek nesposoban živeti

6. (cirkus se razvali)

pored mene si se nalaktila

lice ti je zatvoren

ispucalo

i dok krišom tvoje bore gledam

nabreklo dno nosa

usne spuštenih rubova

neznatne brkove

perut na korenu kose

kao da strani svet promatram

zastideo sam se

pa to sam i do sada video

ruka bi na svoj uobičajen nežan put krenula

kretnja na pola puta u vlastito htenje smrzne

kako se sve udaljuje

zaostaje obala i ti sa njom

nada koja na obali

ruke slamajući trčkara

ostaje sloboda vatra noći

naša lepota reč

kao kad se cirkus

polagano razvali

neutešno

u obrnutom redosledu

(1993-1994)

Prevod: Fehér Illés

Cseke Gábor Mindenki marad... – Ostaju svi...

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Mindenki marad... egy végeérhetetlen szép estélyen poharazgatok magammal mással tudom hogy minden pohártól fogy a reményem örökös alkut kötni az elmúlással hogy mikor hozzám elér félrenézzen mintha otthon feledte volna az útiparancsot amivel majd még egyszer visszatérhet s akkor kegyesen ránk szól: ti még maradtok a világ köröttem mulat szivornyázva táncol éjfél már jócskán elmúlt de senki se megy haza haladékot kaptunk a haláltól élhetünk míg kitart ez az életfogytiglani éjszaka

Ostaju svi... jedne nikad kraja večernje partije sa sobom sam i sa drugima čaše se prazne znam nada da sa prolazom do večne pogodbe stiže svakom čašom nestaje da stigavši do mene mene bi zaobišao kao da je onu vražju naredbu kojom bi se kad-tad vratiti mogao kod kuće zaboravio i tad milosrdno dobaci: vi još ostajete svet oko mene se veseli besomučna je igra ponoć je već odavno prošla ali niko da krene od smrti odgoda je dobijena dok ta beskonačna noć traje živi se Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.oszk.hu/07900/07983/07983.htm#40

Cseke Gábor Beszélgetés a széllel – Razgovor sa vetrom

 

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

 

Beszélgetés a széllel Fuss, ne kérdezz semmit! Megfésülnek a fák, az árnyak, ahogy a fény haját bontják a rácsok. Fuss, vidd rongyaid, szennyes lepedőd lobogását, messze – messze, nincs, aki utadba álljon. így tán megérzel – sípolok, tombolok, kiabálok, s ha arcod kicsípem frissre-pirosra – hisz simogatlak! –, nagyon kérlek, ne fájjon.

Razgovor sa vetrom Trči, ništa ne pitaj! Očešljaju te drva, senke, kako kosu svetlosti rešetke rastvaraju. Trči, nosi svoje prnje, vijorenje tvoje prljave plahte, daleko – daleko, niko te ne sprečava. možda ćeš ovako osetiti – dudučim, besnim, galamim, i ako ti lice zbog mog štipanja sveže-rumeni – pa mazim te! – molim te, neka ti boli. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.oszk.hu/11900/11954/11954.htm#42

Cseke Gábor Búcsúznak a múzsák – Muze se opraštaju

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

 Búcsúznak a múzsák

“Ki-ki nyugalomban…”

És eljött az obsit ideje. A múzsák szerződése lejárt.
A múzsák, a költővel együtt, lejáratták magukat.
Kikoptak. Kiégtek.
A múzsák, ráadásul:
csúnyácskák, vénecskék.
Ki jobban, ki kevésbé.
A kikopott költő most kiköpött.
Csupa csömör..
A múzsák ezen sem csodálkoznak. Őket már nem lepi meg semmi.
Vonuljon hát el mindenki, a maga vackába.
“Ki-ki nyugalomban…”
A múzsák megfogadják: ha odébb állhatnak, hátra se néznek.
Félnek: még Lótné se lesz belőlük.

Múzsasirató

Gyanútlan báránykák voltak egykor a kiszolgált múzsák.
Ó jaj, elhiszed?

Frizurájukat mindig csinosan elrendezve hordták.
Ó jaj, elhiszed?

A mosoly le nem hervadt ajkukról, öröm volt rájuk nézni.
Ó jaj, elhiszed?

Immár senki sem fog hűlt helyükre lépni.
Ó jaj, elhiszed?

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=59859

Muze se opraštaju

“Ko-ko u smiraju…”

I došlo je vreme demobilisanja. Ugovor muza je istekao.

Muze, zajedno s pesnikom, proigrali su svoj ugled.

Istrošile su se. Izgorele.

Muze, povrh toga:

tužne su i vremešne.

Ko više, ko manje.

Istrošen pesnik sad je ispljunut.

Čemer i jad...

Muze ni sad se ne čude. Njih više ništa ne iznenadi.

Neka se svako u svoju jazbinu povuče.

“Ko-ko u smiraju…”

Zarekle su se muze: ako se mogu skloniti, unazad ni pogledati neće.

Boje se: od njih ni gospođa Lot neće biti.

Oplakivanje muza

Istrošene muze nekad su nepodozriva janjašca bile.

Joj, zar veruješ?

Frizure su im uvek uredne bile.

Joj, zar veruješ?

                                                                                                                    

Osmeh sa njenih usana nikad uvenuo, radost su zračile.

Joj, zar veruješ?

Više niko neće na njihovo mesto stupiti.

Joj, zar veruješ?

Prevod: Fehér Illés



Cseke Gábor imperatívuszok – imperativi

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

imperatívuszok ne bántsd a fát szeresd felebarátodat mint tenmagadat vigyázz kész rajt mélyvíz csak úszóknak mozgás mozgás hölgyválasz itt az idő most vagy soha robbanásveszély tartsa tiszteletben a csendidőt a vezetővel tilos szóba elegyedni kötelező öltözék rendjelekkel mindent a szemnek semmit a kéznek váltson idejében jegyet ittas vendéget nem szolgálunk ki kelj föl és járj a terv mindenekelőtt szemüveget a bírónak emberek legyetek éberek kopjon le fiatalember számolja meg a visszajáró pénzt fegyvert lábhoz ne nyúlj hozzá frissen mázolva az igazat mondd ne csak a valódit étkezés előtt mosson kezet add a kezed muntyán testvér munkát kenyeret munkát kenyeret fogyasszon halat mondd mit érlel annak a sorsa a fejét üsd hogy ne sántuljon biztonsági öv használata kötelező csak előre édes fiam el a kezekkel az állatok etetése tilos döntsd a tőkét ne siránkozz tessék lábat törölni mindent bele takarékoskodj villannyal tüzelővel szavazz a napra amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra húzd rá cigány pofa súlyba 1979-1980

imperativi ne diraj drvo voli svog bližnjeg kao sebe pažnja gotov start buboka voda samo za plivače pokret pokret dame biraju sad ili nikad opasnost od eksplozije poštuj vreme tišine zabranjeno je pričati sa vozačem obavezna nošnja sa odlikovanjima sve za oko ništa za ruke kartu na vreme kupite pijanca ne poslužujemo ustani i hodaj pre svega plan naočale sudiji ljudi oprez mladiću odbij prebrojte kusur oružje k nozi ne diraj sveže je farbano istinu reci ne samo stvarnost pre obroka operi ruke pruži ruku brate munćane posla hleba posla hleba konzumirajte ribu reci šta dozreva sudba onog glavu udri da ne bi hrom postao upotreba sigurnosnih pojaseva obavezna je samo napred sine moj ne dirati zabranjeno je hranjenje životinja sruši vlast nemoj kukati izvolte obrišite noge punom parom štedi struju ogrev glasaj za sunce što možeš uraditi danas nemoj odgoditi sviraj cigo usta prazni 1979-80 Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.oszk.hu/07800/07844/07844.htm#24