Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –
Beszélgetés a
széllel
Fuss, ne kérdezz semmit!
Megfésülnek a fák, az árnyak, ahogy a fény haját bontják a rácsok. Fuss, vidd rongyaid, szennyes lepedőd lobogását, messze – messze, nincs, aki utadba álljon. így tán megérzel – sípolok, tombolok, kiabálok, s ha arcod kicsípem frissre-pirosra – hisz simogatlak! –, nagyon kérlek, ne fájjon. |
Razgovor sa vetrom
Trči,
ništa ne pitaj!
Očešljaju
te drva, senke,
kako
kosu svetlosti
rešetke
rastvaraju.
Trči,
nosi svoje prnje, vijorenje
tvoje
prljave plahte,
daleko
– daleko,
niko
te ne sprečava.
možda
ćeš ovako osetiti – dudučim,
besnim,
galamim,
i ako
ti lice zbog mog štipanja sveže-rumeni
– pa
mazim te! –
molim
te, neka ti
boli.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése