Cseke
Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –
sorban miként a döbbent léghajós
elhatároztam hogy
szabad leszek bármi áron megfosztva magam minden köteléktől előbb az órám hajítottam jó messzire de a ketyegés csak nem szűnt meg az idő dobolt a fülemen majd a családnak fordítottam hátat vonatra szállva de emlékezetem akár egy vetítőgép rendre visszaidézte az otthon hagyott csoportkép sápadt arcait aztán a ruhák következtek cipő zokni is lekerültek de a bőrömből nem sikerült kibújnom dühömben elrúgtam magamtól a honi földet és egy méter hatvan centi után ravaszul visszapenderült alám mire sorban miként a döbbent léghajós homokzsákot homokzsák után hajítottam ki magamból minden kacatot elveket körömvágó ollót egy üveg gyógyteát recepteket anyám utolsó hörgő lélegzetét egy égszínű mozdonyt a pénztárcámat a tollam s mert mégsem sikerült elszakadni e földtől az utolsó pillanatban a mélybe vetettem magam de így is bennem rekedt egy velőtrázó sikoly |
redom poput prestravljenog avijatičara
odlučio sam
biću
slobodan
po bilo
kojoj ceni lišiću sebe od svakojake
veze najpre
sam sat bacio
daleko ali otkucaji
nisu
prestali u ušima mi je
vreme kucalo
potom
sedevši na voz leđa sam
svojoj
porodici
okrenuo ali
sećanje poput projektora
kod kuće
ostavljena bleda lica
sa
zajedničke slike redom priziva
posle odela
sledile su
cipele skinuo sam
i čarape ali
iz kože
iskočiti nisam
uspeo u svom besu
od sebe i
rodnu grudu odgurnuo ali posle metar
i šezdeset
santimetara prepredeno
ispod mene
se vratila pa sam
poput
prestravljenog avijatičara
vreću za
vrećom napunjene peskom
svaku koještariju
odbacio
načela
makaze
za nokte
bocu lekovitog čaja recepte
zadnji
hropot majke
lokomotivu
boje neba novčanik
pero
jer od ove
zemlje ipak nisam uspeo
otcepiti se
u zadnjem trenutku u dubinu
se bacio ali
i ovako se
zadržao u
meni jedan preneražen
krik
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése