Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –
|
Aranypánt,
Isten homlokán
Felfedezni és feledni
a legnehezebb,
ha érted mire gondolok,
hiszen eltévedni
a lélek útvesztőjén
nem épp szerencsés dolog.
Mint az asszony,
aki régen szerelmes volt,
dallamos hangját ma is hallom:
azt mondja, igen, van,
van ki mellett hallgatni jó.
Megszólalni mi értelme,
a hang néha fölösleges.
Akkor hozzám hajolt,
behunyt szemmel megcsókolt,
nézett, szelíden mosolygott,
majd távozott.
Tudtam, hogy szívemben átváltozott!
Látod, mondta még,
a csók és a nevetés és a zene,
ezek a legszebb hangok,
az embernek csak ennyi kéne,
ennyi az, amit még én is elviselek.
Minden más fölösleges.
A belülről fakadó szépség művészetét,
mond meg nekem, ki érti meg?
Ha tudod a választ, kövess,
de ami kettőnk között lesz,
érte soha meg ne kövezz.
Csak magad ellen viselsz hadat.
Megérted majd,
ha egyszer szeretni mersz,
felfedezni és feledni,
miért a legnehezebb.
Most sírás, nevetés vagyunk –
aranypánt, Isten homlokán.
|
Zlatan povez, na čelu Boga
Otkriti
i zaboraviti
je
najteže,
ako
shvataš na što mislim,
ta
u lavirintu duše
zalutati
nije
baš stretna okolnost.
Kao
žena
koja
je nekad zalubljena bila,
njen
prijatan glas i dans čujem:
kaže,
da, postoji,
postoji
neko pored koga prijatno je ćutati.
Čemu
oglasiti se,
glas
je koji put suvišan.
Tad mi se priljubila,
zatvorenim očima
poljubila,
gledala, blago se nasmešila
pa se udaljila.
Znao sam, u srcu mi se
preobrazila!
Čuj, rekao sam još,
poljubac i smeh i muzika
su najlepši glasovi,
čoveku bi samo toliko
trebalo,
toliko je ono što i ja još
podnosim.
Sve ostalo je suvišno.
Umetnost lepote šta iz
unutrašnjosti izvire,
reci mi, ko shvaća?
Ako odgovor znaš, prati
me,
ali zbog toga što će se između
nas desiti
nikad me nemoj kamenovati.
Samo protiv sebe se boriš.
Shvatićeš,
ako se jednom usudiš voleti,
zašto je najteže
otkriti i zaboraviti.
Plač i osmeh smo sad –
zlatan povez, na čelu Boga.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése