Cseke
Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –
Mindenki marad...
egy
végeérhetetlen szép estélyen
poharazgatok magammal mással tudom hogy minden pohártól fogy a reményem örökös alkut kötni az elmúlással hogy mikor hozzám elér félrenézzen mintha otthon feledte volna az útiparancsot amivel majd még egyszer visszatérhet s akkor kegyesen ránk szól: ti még maradtok a világ köröttem mulat szivornyázva táncol éjfél már jócskán elmúlt de senki se megy haza haladékot kaptunk a haláltól élhetünk míg kitart ez az életfogytiglani éjszaka |
Ostaju svi...
jedne nikad
kraja večernje partije
sa sobom sam i sa drugima čaše se prazne
znam nada da sa prolazom do večne
pogodbe stiže svakom čašom nestaje
da stigavši do mene mene bi zaobišao
kao da je onu vražju naredbu kojom bi se
kad-tad vratiti mogao kod kuće zaboravio
i tad milosrdno dobaci: vi još ostajete
svet oko mene se veseli besomučna je igra
ponoć je već odavno prošla ali niko da krene
od smrti odgoda je dobijena
dok ta beskonačna noć traje živi se
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése