Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –
A bokályos
házban
Golgota, datura, mák
– valami törökös bódulat-kacskaringók –
ma már ki tudja, milyen virág
indázza be a bokályos ház falát.
Voltaképp: mindegy.
Fő, hogy kivirágzott, s hogy
újraálmodott testvérei között
a régi falnak annyi dísze-éke:
ím, hazaköltözött.
Ha ki szegény vagy,
fáradt, lesántult, beteg:
úgy lépj e házba,
mint aki gyógyulást kínáló
szent földre érkezett.
A nehézléptű vándor itt
könnyű tündérbokára kap;
és fejedelmi nővé lebben
szakadt saruban is
nyűgös és kopott
zarándok-magad.
Sárospatak, Vörös-torony
|
U kući sa
bardakom
Golgota, mak, testija
– vijuge, nekakva turska omama –
danas već ko zna, zidove kuće sa bardakom
viticama kakav cvet obavija.
Ustvari: sve jedno je.
Bitno je, da je rescvetala,
da među ponovo sanjanim braćama
mnoštvo ukrasa starog zida:
evo, kući je stigla.
Ti, ko si siromašan,
umoran, šepav, bolestan:
u tu kuću tako stupi,
kao neko ko na svetu zemlju
koja ozdravljenje nudi stiže.
Skitnica teškog koraka tu
lake članke vila dobija;
i u pocepanoj sandali
iznurena i podrapana
lutalica, ti sama
u caricu se pretvaraš.
Šarošpatak*, Crveni toranj
*Drevno mesto u Mađarskoj sa utvrdom iz doba Turaka.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése