Keresés ebben a blogban

2017. november 11., szombat

Petrőczi Éva A bokályos házban – U kući sa bardakom


Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –


A bokályos házban

Golgota, datura, mák
– valami törökös bódulat-kacskaringók –
ma már ki tudja, milyen virág
indázza be a bokályos ház falát.

Voltaképp: mindegy.
Fő, hogy kivirágzott, s hogy
újraálmodott testvérei között
a régi falnak annyi dísze-éke:

ím, hazaköltözött.

Ha ki szegény vagy,
fáradt, lesántult, beteg:
úgy lépj e házba,
mint aki gyógyulást kínáló

szent földre érkezett.

A nehézléptű vándor itt
könnyű tündérbokára kap;
és fejedelmi nővé lebben
szakadt saruban is

nyűgös és kopott
zarándok-magad.

                  Sárospatak, Vörös-torony
U kući sa bardakom

Golgota, mak, testija
– vijuge, nekakva turska omama –
danas već ko zna, zidove kuće sa bardakom
viticama kakav cvet obavija.

Ustvari: sve jedno je.
Bitno je, da je rescvetala,
da među ponovo sanjanim braćama
mnoštvo ukrasa starog zida:

evo, kući je stigla.

Ti, ko si siromašan,
umoran, šepav, bolestan:
u tu kuću tako stupi,
kao neko ko na svetu zemlju

koja ozdravljenje nudi stiže.

Skitnica teškog koraka tu
lake članke vila dobija;
i u pocepanoj sandali
iznurena i podrapana

lutalica, ti sama
u caricu se pretvaraš.

                     Šarošpatak*, Crveni toranj

*Drevno mesto u Mađarskoj sa utvrdom iz doba Turaka.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: Petrőczi Éva legszebb versei, Ab-Art Pozsony, 2017. 71. old.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése