Keresés ebben a blogban

2017. november 9., csütörtök

Milica Petričević Nešto o promašenosti – Valamit a kudarcról


Milica Petričević Cetinje 10. oktobar 1994. –

Nešto o promašenosti

Odgovor dobiti nećeš
Jer
Ni sama ne znam gdje tragati za njim.
I zato ne pitaj
Gdje sam bila
Svih ovih godina.
Mogu ti govoriti
O promašenim životima
Ljudima promašenim
O sebi
Promašenoj
Ponajviše.
Mogu ti govoriti
O sebi
Maloj
O svojim snovima
Koji nisu bili tako veliki i daleki.
Mogu govoriti o tome da smo možda nekad
U nekom od prošlih života
Snivali iste snove
Ali, ne vjeruj mi.

Tvoja mala Ja.

Mi smo sada odveć veliki
A čini se
Nikad manji.

Sjedimo na kauču prevrćući uspomene
Negdje oko pola sedam
Gdje nas ljubi prvo jutarnje
Sunce.
Vjeruj, zaista bih ti govorila o svemu promašenom.
O vremenu tako dugo provedenom bez tebe.

Pripremaćemo kafu
Pjevušićeš ~ I'm your man
Grlićeš utrobu moju.
Smijaću se.
Osmjeh će biti isti kao u snovima tvojim
Sad samo sa par urezanih ožiljaka koje možda ni ne primjećuješ.

Da.
Grlićeš utrobu moju.

Govorićeš o svojoj porodici, domu
O sebi malom
A tako velikom
Sa još većim snovima.

Govorićeš o tome kako dugo već nisi osjetio toplinu doma
Do ovog trenutka
I da ti već godinama unazad nedostaje doručak subotom ujutro.

Govorićeš kako si sada odveć siguran da dom mogu činiti ja.

Govorićeš o sebi.
Promašenom.

A ja ću biti tu.
Za tebe.
Za nas.

I grlićemo utrobe.

Izvor: autor


Valamit a kudarcról

Válaszra ne várj
Mert
Magam sem tudom, hol keressem.
Ezért ne kérdezd
Mindeddig
Hol voltam.
Beszélhetek
A kudarcba fulladt életekről
A kudarcot vallott emberekről
És elsősorban
Önmagamról
A kudarcot vallottról.
Beszélhetek
Önmagamról
A gyengéről
Álmaimról.
Melyek nem is voltak nagyok, elérhetetlenek.
Beszélhetek arról, hogy talán egykor
Egy múltbéli életben
Álmaink közösek voltak,
De, nekem ne higgy.

Én, a te kicsiny Kedvesed.

Most már nagyok vagyunk
De talán
Soha kisebbek.

Emlékeinket visszapörgetve ülünk a heverőn
Úgy fél hét körül
Ahol az első napsugár csókolt
Bennünket.
Hidd el, most a kudarcokról beszélnék.
A nélküled eltöltött hosszú évekről.

Kávét főzünk
Dudorászol ~ I'm your man
Zsigereimet öleled.
Nevetek.
Ugyanaz az általad megálmodott mosoly lesz.
Most két bevésett seb vagyunk melyeket tán észre sem veszel.

Igen.
Zsigereimet öleled majd.

Beszélsz majd családodról, otthonodról
Kicsiny és mégis oly nagy
Önmagadról
És még nagyobb álmaidról.

Arról beszélsz majd, már régen nem érezted az otthon melegét
Eddig a pillanatig
És a szombat reggeli reggelik évek óta hiányoznak.

Arról beszélsz majd, otthonodat biztosan én teremtem meg.

Magadról beszélsz majd.
A kudarcot vallottról.

Én meg ott leszek.
Érted.
Értünk.

És zsigereinket öleljük majd.

Fordította: Fehér Illés 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése