Faiz Softić Vrbe kod
Bijelog Polja 1958. –
I tako sto godina
Ovo
nejako sunce
nikako da mi ugrije prste što ih k’o deset ledenica pokazujem nebu po kome od ranoga jutra kolaju uhode u nanulama. Miriše zemlja na rudu još neotkrivenu i gorak hljeb je i u snu. Govore kako će pasti kiša, i sve je unaprijed, mokro. Ovdje se zlatnim kaldrmama mlijeko ptičije lije dok na gradilištima, od zvijezde do zvijezde Bosanci se kunu u zadnju večeru da ih sljedeća godina ovdje neće zateći. Kunu se već sto godina! |
És már száz éve így
Ez a
gyenge nap
sehogy
sem melegíti
ujjaimat
melyek tíz jégcsapként
az égre
mutatnak melyen
kora
reggel óta
besúgók
járkálnak fapapucsban.
A föld még
ki nem mutatható
ércszagú
és álmunkban
is keserű a cipó.
Mondogatják,
esni fog,
és jóelőre
nedves minden.
Itt madártej
ömlik
az arany
macskakövekre
míg az építkezéseken,
csillagoktól
csillagokig
a bosnyákok
az utolsó vacsorára esküdnek
a jövő
évet
nem itt
érik meg.
Már száz
éve esküdnek!
Fordította:
Fehér Illés
Köszönöm Lennert Móger Tímeának a fordítás során
nyújtott értékes kiegészítéseket.
Zahvaljujem se Timei Lener Moger za korisne
savete tokom prevođenja.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése