Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –
Zlatine suze
Sretnem te, ponekad.
Ponekad dođeš.
Ponekad čak se i osmjehneš
uprazno, nikome,
ulicom kad prođeš,
sele moja.
U pustinji od sobe
zaboravljene igračke
svezane o klin.
Promaha u haljinama
gdje je spavao
tvoj sin.
Sad pucanj svaki
ko da doziva tebe.
Sunce se u suzu slilo.
Zima se za zimu veže –
pod zemlju ljeto se skrilo.
Ime Mirsadovo
ponekad izleti na avliju
zastrtu očima tvojim.
U pustinji od sobe
zaboravljene igračke
svezane o klin,
a tamo u bašti međ hiljadu lijeha,
u haljinama svilenim,
kao svat,
tvrdo zaspao
tvoj sin.
|
Zlata könnyei
Néha
összefutunk.
Olykor
eljössz hozzánk.
Húgom,
keresztülszelve
az utcát
elvétve
még mosolyogsz is,
a
semmibe, senkire.
Szegre
akasztva lógnak
a
szobasivatagban
hagyott
játékok.
Ahol
fiad aludt,
a
ruhákat
huzat
járja át.
Most
mintha minden lövés
téged
hívna.
A nap
könnybe zárt.
A telet
tél követi –
földbe
rejtett a nyár.
Mirszád
neve
szemeddel
takartan
megjelenik
olykor az utcán.
Szegre
akasztva lógnak
a
szobasivatagban
hagyott
játékok,
ott
pedig, a kertben, az ágyások között,
menyegzői
selyemruhában,
mély
álomba fiad
merült.
*muzulmán
férfi név
Fordította:
Fehér Illés
Köszönöm Lennert Móger Tímeának a fordítás során
nyújtott értékes kiegészítéseket.
Zahvaljujem se Timei Lener Moger za korisne
savete tokom prevođenja.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése