Keresés ebben a blogban

2018. május 17., csütörtök

Petrőczi Éva Ükapám pohara – Pradedova čaša


Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –


Ükapám pohara

Rebi unokámnak, akivel együtt láttunk
rubinpácos poharakat

Rubinpácos pohár,
szép Bohémiábul,
öröm-kortyokat adj,
most, hogy már aláhull
vállamra a vénség,
vállamra a kórság,
te a varázslatnak
jól tudtad a módját,
hogy mosolyt bűvöljél
őseim arcára,
amikor a porta, amikor a birtok
a messzi Simándon
várt a kalapácsra.

Az utolsó estén
még színig töltöttek,
s tégedet azután
damasztba göngyöltek.

Mentettek ükeim,
mentett dédapám is,
és megmentett végül
drága nagyanyám is.

Vagy százötven éve
huszár táncol rajtad,
jó lovát vezetve
könnyet bévül hullat.

Pohár, te Egyetlen,
aki megmaradtál,
segíts, ne időzzek
keserű kortyoknál,
hozd vissza egy percre
gyöngyös nevetésem,
félelmeim élét tompítsd,
kérve kérem.
Pradedova čaša

Unuci Rebi kojom smo rubinom bojene čaše zajedno gledale

Rubinom farbana čašo
Iz lepe Bohemije
podari mi gutljaje slasti,
sad kad moja ramena
starost i bolećivost
tereti,
način čaranja ti je
dobro poznata,
na lica mojih predaka
i tad si osmeh mamila
kad čitava imovina
u dalekom Šimandu
udarac čekića čekala.

I prilikom zadnje večeri
do vrha su te punili
a posle pažljivo
u damast zavili.

Spašavali su te moji preci,
spašavo te je i moj praded,
na kraju moja draga baka
spasila.

Kojih stopedeset godina
na tebi konjanik pleše,
vodeći svog ata
suze iznutra pušta.

Čašo, ti Jedina
koja si ostala,
pomozi, neka vreme
ne uz gorke gutljaje provodim,
povrati za jedan tren
spokojan osmeh moj,
stišaj strahove,
lepo te molim.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése