Ady András
Csíkszereda 1976. július 12. –
Impression
Nem akkor köszönt
be a tavasz amikor
kalendárium
szerint
ideje, hanem
ha képtelenség
eldönteni,
melyik a szó maga
és melyik az
árnya,
amint
végigkúszik
valamely
napsugár-
hívásra a
fák között,
nekiszisszen
a szomszéd
házfalnak,
régi szókövek mintáját
veszi magára és onnan is begyűjt
pár ekkor-egykor-akkor elhangzott
mondatot, majd ismétlődik minden:
kert, falak, utcarészlet, fény és árny,
vissza hozzám: és ez a csodás kígyó,
miniatűr sárkány, fene tudja...régi lelkem
mintáját
újonnan
veszi fel
magára.
|
Impresija
Proleće ne tad stiže
kad mu je prema
kalendaru vreme,
nego kad je nemoguće
odrediti, šta je sama reč
i šta je njena senka
kako na zov nekog
zraka sunca između
drveća se oslobađa,
zid kuće suseda
dotakne, mustru drevnih krhotina reči
oblači
i po koju
kad-tad-nekad
izgovorenu rečenicu
prikupi,
i sve se ponovo ponavlja:
vrt,
zidovi, deo ulice, svetlost i senka,
nazad
do mene: i ta čudesna zmija,
sićušan zmaj, vrag zna... mustru moje stare
duše
kao
novu
na
sebe
oblači.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése