Kovács I. József Budapest 1944.január
27. –
Égi jelre várok
Jajj!...
történjen már végre valami
Fellegekre
tapasztom szemeim,
Már csak az
égi jelre várok…
Csapongó
éveim sirályok,
Szabdalják,
felfalják időmet,
Tüdőmet,
mellemet szorítják
A
türelmetlenség kínjai.
Várom a csodát, az istenit…
Nem elég!...
csinálni kell valamit!
…megváltó szándékkal, emberit…
|
Nebeski znak čekam
Joj!... neka se konačno nešto desi
Oči na oblake lepim,
Samo nebeski znak čekam...
Galebovi su moje buntovne godine,
Vreme mi seckaju, sliste,
Pluća, grudni koš
Patnje nestrpljivosti stežu.
Čekam, božje čudo...
Nije dovoljno!...učiniti treba nešto!
...namerom izbavljenja, ljudsko...
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése