Zsille Gábor
Budapest 1972. március 2. –
Ó, a parkok
Ó, a parkok. Félholt
levelek október
végén. Kandeláberek sora és maszatos padok. Szalmavirág, kövirózsa, ágyások romjai. Ó, a rozsdaszín foltok. Folyton esteledik. Megborzongnak a szoborfejek, szemük fennakad. Semmit sem hallani, pedig már egészen közel járhat. Egy fa menekülni próbál, lombja belepirul a szégyenbe. Nem is pirul, csak sápad. Gyertyán, tölgy, juhar, avar-ágyban alvó béka. Ó, a parkok. |
O, parkovi
O, parkovi. Polumrtvo lišće krajem
oktobra. Niz
kandelabera i zamazane
klupe. Ruševine
smilja, čuvarkuće,
leja. O,
mrlje boje rđe. Stalno veče
se spušta.
Glave kipova zadrhte,
oči se
zakače. Ništa se ne čuje, ali
verujem već je
sasvim blizu. Jedno drvo
pobeći
pokušava, krošnja se srami, rumeni se.
Ni ne rumeni
se, tek je bleda. Grab, hrast,
platan, u
šušnju zaspala žaba. O, parkovi.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése