Keresés ebben a blogban

2019. január 6., vasárnap

Zsille Gábor Ó, a parkok – O, parkovi


Zsille Gábor Budapest 1972. március 2. –

Ó, a parkok

Ó, a parkok. Félholt levelek október
végén.
Kandeláberek sora és maszatos
padok. Szalmavirág, kövirózsa, ágyások
romjai. Ó, a rozsdaszín foltok. Folyton
esteledik. Megborzongnak a szoborfejek,
szemük fennakad. Semmit sem hallani, pedig
már egészen közel járhat. Egy fa menekülni
próbál, lombja belepirul a szégyenbe.
Nem is pirul, csak sápad. Gyertyán, tölgy,
juhar, avar-ágyban alvó béka. Ó, a parkok.
O, parkovi

O, parkovi. Polumrtvo lišće krajem
oktobra. Niz kandelabera i zamazane
klupe. Ruševine smilja, čuvarkuće,
leja. O, mrlje boje rđe. Stalno veče
se spušta. Glave kipova zadrhte,
oči se zakače. Ništa se ne čuje, ali
verujem već je sasvim blizu. Jedno drvo
pobeći pokušava, krošnja se srami, rumeni se.
Ni ne rumeni se, tek je bleda. Grab, hrast,
platan, u šušnju zaspala žaba. O, parkovi.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://netpansip.hhrf.org/ungparty/doku/z/zsille/0211versek.htm

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése