Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Vissza Egy cukrászdában ültek: Malacka, Vadmalac, meg a
komája. Kint sütött a nap, hát Vadmalac ráérősen filozofált. Arról, hogy a
vaddisznók felejtenek. Hogy minden visszarázódik. A folyók a medrükbe
visszatérnek. Illetve, hogy a Makkos történetében mindig... Kivárt, kint sütött a nap. Bármilyen békésen mondta, komája megijedt a jóslattól.
Semmi konkrét dolog nem jutott eszébe, hogy például betörik a cukrászda
ajtaját, hogy őket elvezetik, a közeli folyóba lövik, nem, csak a félelem
tört rá, akár a légnyomás. Aztán fenyegető sötét felhők takarták el az eget. Az
egüket. Valami például átfestette náluk a demokráciát. Valaki tankokat
küldött be, keresztül cserjén, bozóton. Valaki azt képzelte magáról, hogy mindenható, elkezdett
dekrétumokkal dobálózni. Valakik horogkeresztet rajzoltak. Vadmalac mást nem tudott, magához szorította Malackát
meg Kismalacot. |
Nazad U nekoj slastičarni su sedeli: Prasica, Vepar i njegov jaran. Vani
je sunčano bilo, pa Vepar dokono filozofirao. O tome da divlje svinje
zaboravljaju. Da ama baš sve kad tad na svoje mesto dođe. Reke u svoja korita
se vraćaju. Odnosno da u istoriji Hrastovika uvek… Sačekao je, vani je sunčano bilo. Iako je pomirljivo rekao, od predskazanja
jaran mu se uplašio. Ništa konkretno mu nije palo na pamet. Na primer da će
vrata slastičarne neko probiti, da će ih odvesti i u obližnju reku upucati,
ne, samo ga je strah obuzeo kao vazdušni pritisak . Pa su nebo tamni, zastrašujući oblaci
prekrili. Njihovo nebo. Na primer nešto je kod njih demokraciju prefarbao.
Neko je preko šikare, grmlje tenkove slao. Neko je zamislio da je svemoguć, i
dekretima je počeo mahati. Neki su kukaste krstove crtali. Prigrlio je Prasicu i Prasića, Vepar uraditi
nešto drugo nije znao. Prevod: Fehér Illés |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése