Đorđe Kuburić
Bačko Petrovo Selo 1958. –
Краљ
Тамо где
владам, ред је и мир. Када покренем точак, увек крене на
добру страну, упркос
његовој
ћудљивости. Набаждарен је на вертикалу, фабрички. Заустави се увек када треба
ускладити законе,
померити судбине неба и ватре. Круну не носим. Заправо, ни немам је.
Једном сам је,
нехотице прогутао. Од тада, гутао сам
оштро гвожђе а срао ватру*. Па сам
почео да прдим
и подригујем, и пред женама.Моји лицемерни намесници због тога су ме
казнили
сакаћењем и одсецањем језика. То ме је ослободило обзирности. Витлајући мачем
преосталом
руком, и немушто а грлено мумлајући, јурцао сам својим одајама и пробадао
све балоне и
знаке Зодијака који би ми се нашли на путу.Тако сам, случајно, изишао из
средишта свог
лавиринта, те забазао стазама незнања, које су ме одвеле у непознате шуме,
међу демоне и
јелене, тамо где ја више нисам био ја, него сам постао самоуправљајући
инстант-мудрац,
идеал којег сам досегао не скренувши нехотице са обележеног краљевског пута.
*Јовица Аћин
Izvor: Ђорђе Кубурић: Клепсидра. Културни центар Новог Сада, 2020.
A király
Ahol uralkodok, rend és nyugalom van. Ha mozdítom a
kereket, kivétel nélkül mindig jó útra tér,
szeszélyessége ellenére is. Gyárilag merőleges irányra
hitelesített. Akkor áll meg, amikor
törvényeket kell összehangolni, a mennybolt és a tűz
sorsát elmozdítani. Koronát nem viselek.
Tulajdonképpen nincs is. Egyszer, véletlenül lenyeltem.
Azóta éles vasat nyelek és tüzet ürítek*.
Majd elkezdtem a nők előtt is rotyogtatni és böfögni. Ezért
álnok képviselőim testcsonkítással
és nyelvkivágással büntettek. Ezzel előzékenységemtől
szabadultam meg. Megmaradt karommal
karddal hadonászva, némán torkomból morogva egyik
teremből a másikba rohantam és minden
utamba került ballont, csillagjegyet átszúrtam. Így, tekervényes
útvesztőm központjából
egészen véletlenül jutottam ki és a tudatlanság csapására
térve ismeretlen erdőkbe, démonok
és szarvasok közé jutottam. Oda, ahol már többé nem én
voltam, önigazgatási, fogyasztásra
alkalmas bölcs lettem. Olyan eszmény, amelyet a megjelölt
királyi útról véletlenül letérve értem el.
*Jovica Aćin idézet (Atyin Jovica
szerb esszéíró)
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése