Hegedűs Gyöngyi Budapest, 1967. –
Borders
(rendtársamnak,
Jász Attilának)
.
sötétben locsolni a kertet, már majdnem eső, a sötét
ott van minden esőben, érezni, ahogy nő fel benned,
buja és mégis kopár növény, több, mint magány, kevesebb
mint egyedüllét, minden abba a tengerbe merül, ami
visszahúzódott a növénybe, a növény az állatba, az állat
az emberbe, még azt sem tudod, bíztatás vagy vigasztalás,
ami most hozzád ér, még nem zárult össze a növénybe,
állatba, emberbe visszahúzódott tenger, csak két külön
hullámzó szárny, ami nem
tudja, madár vagy angyal, mi a halálnál
inkább test, most nincs más,
csak a szag, ősibb, mint a félelem,
sötétben locsolni a kertet,
megalapítani egy rendet, érezni, ahogy
minden mindeneken túlterjed, legeltet, pedig most épp te eteted,
a víz közelebb hozza szagát, rendtárs, egy ilyen felföldi tájon
most utaztam át, felhőket megakasztani egy névtelen domb
elég volt, ezt a névtelenséget kerestem, mi megakasztja a felhőket,
egyetlen szerelmet hagyott rám, hogy lélegezzem tovább.
Forrás: https://ujforras.hu/borders-hegedus-gyongyi-verse/?fbclid=IwAR3af5c_royUAYE36kF1z7fmcrOCLAogQQmiZeuFAeVg8S4GmVHffZwHZm0
Borders
(mom po redu drugu, Atili Jasu)
baštu u mraku zalevati, već je skoro kiša, tama je
u svakoj kiši prisutna, oseća se, kako u tebi raste,
bujna ipak neplodna biljka je, više od samoće je
a manje
od osame, sve se u ono more sliva što se
u biljku
povlačilo, biljka u životinju, životinja
u
čoveka, ni to ne znaš da li je bodrenje ili tešenje,
to što
te sad dotiče još se u biljku nije zatvorilo,
u
životinju, čoveka povlačeno more, samo dva odvojena
krila, i ne zna da li je ptica ili anđeo, to što je pri
smrti
više
telo, sad nešto drugo ne postoji, samo miris, od straha raniji,
baštu u
mraku zalevati, ostvariti nekakav red, osetiti
kako sve
preraste, hrani te iako sada ga baš ti hraniš, njegov miris
voda ti približava,
druže po redu, preko takvog predela upravo sam
sad prošla, da se oblaci zaustave bio je dovoljan i jedan
bezimeni
brežuljak, tu bezimenost sam tražila, koja oblake zaustavlja,
jedinu ljubav mi je ostavila, da dalje dišem.
Prevod: Fehér Illés
ESTE UN TEXT CARE DEPLŐNGE MAREA ADRIATICŐ ,PE CARE O VREA PRESEDINTELE ORBAN PENTRU UNGARIA, ÉI EU AM SCRIS OMUL NEGRU PE ACEEAÁI TEMŐ
VálaszTörlésOmul negru
VálaszTörlésStela Ember
nu credeam că vei fi omul negru
eu te simțeam unic,
te citeam cu ardoare
„Egyszarvú”-arta poetică
visam tot ce spuneai
apoi am înțeles
am fost
un experiment
ca toate celelalte ,multe
care ți-au reușit
ai citit Pessoa
a vrut și el suflete
câte alter ego -uri
irealitatea vieții cotidiene
și realitatea ficțiunilor
dar eu nu eram decât
una
singură
te căutam
credeam că ai fi unic
dar tu te dublai, te triplai
erai infinit în identități
cărora le dădeai apoi cu piciorul
obosit, scârbit
sufletul prietenului tău Tamás Cseh
iar te-ar fi tulburat
indianul șchiop
ce m-a luminat
precum atunci când mi-ai spus
„fenyegetsz Tamászal? ”
atunci m-am speriat
ți-am blocat calculatorul
neintenționat
pe când tu mereu m-ai alungat
amențându-mă
de cine îți este frică?
de mine nu.
de sora Faustina nu
avea doar trei clase
aproape analfabetă
jurnalul ei a fost considerat o erezie,
scris fonetic
abia mai târziu
neputința ei a devenit
rugăciune catolică
pe care tu o găseai in nord
în Cracovia
dar coborai in sud
pentru că aveai deschidere la mare
acum te vezi bunic,
nu mai seduci pe nimeni,
nu poți să fi sedus
ești doar un musafir
în propria ta familie
te pierzi în istorie
speriat de mănăstirile derviș,
de vocea muezinului din minaret,
de posibilele atentate
îngropate in istorie
când te vei arunca în mare
vei simți sub picioare pietrele
aduse de frații tăi pentru a reface podul
de la Mostar distrus de turci
atunci ,vei albi
vei iubi?
MULÁUMESC,KŐSYŐNŐM , SPASIBŐ!!,SUNT MĂNDRĂ ALĂTUURI DE JASZ ATTILA, ȘI DE DOAMNA PSIHOTERAPEUT,DOCTOR IN PARTICULAR, POETĂ IN TIMPUL LIBER, COLANBORATOARE LA UJFORRAS, UNDE VOLUMELE MELE 2 LA NUMĂR AȘTEPTĂ.CA SI MINE ALĂ DE DOR
VálaszTörlés