Slobodan
Boco Bajić (Banja Luka 1951 –)
Leptiri Kap smole u rijeci riječi, prašumu zasjeni i ljepotu naglasi za vječnost, pretvorivši se u ćilibar. Vijekovi, emocijom ukotvljeni na vikinške lađe hladnog Baltika čudotvorno nalaze put da vatrom istaknu poprsja izabranih. U brvnari na obali sjevernog mora , plamen iz kamina, pogled na ogrlicu i kap smole sa dva leptira što se nikad neće sastati, grije starog brusača jantara, veterana rata. Auroru Borealis, koja ga u mladosti isprati na daleka bojišta, ove noći posmatra kroz okno praznog doma. Samo je vješti majstor znao napraviti brojanicu, okamenjenu polarnu svjetlost na dlanu, s kojom se, u duge sjevernjačke noći, molio, za slobodu leptira.
|
Lepkék Egy
csepp gyanta a szófolyamban borostyánná
változva elhomályosítja
az őserdőt és a
szépséget örökre kihangsúlyozza. A századok,
megindultan a hideg Baltikum viking
hajóira telepedve, csodálatos
módon tűzzel emelik
ki a kiválasztottak mellszobrát. Az
északi tengerparti kunyhóban, a
kandallóban a lángok, a
tekintet a nyakéken, meg a
sohasem egyesülő két
lepkétől eredő gyantacseppen, az öreg
borostyán-csiszolómunkást, a
kiszolgált katonát melegíti. Az
északi sarkfényt, ami
fiatalságában a messzi
harctérre kísérte, most üres otthona ablakán
keresztül nézi. Csak kiváló
mester készíthette az
olvasót, tenyerén
a megkövesedett sarki
fényt, mellyel a hosszú
sarki éjeken át a lepke
szabadságáért imádkozott. Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése