Keresés ebben a blogban

2023. október 11., szerda

Slobodan Boco Bajić Leptiri – Lepkék

 

Slobodan Boco Bajić (Banja Luka 1951 –)

Leptiri
 
Kap smole u rijeci riječi,
prašumu zasjeni
i ljepotu naglasi za vječnost,
pretvorivši se u ćilibar.
Vijekovi, emocijom ukotvljeni
na vikinške lađe hladnog Baltika
čudotvorno nalaze put
da vatrom
istaknu poprsja izabranih.
U brvnari
na obali sjevernog mora ,
plamen iz kamina,
 pogled  na ogrlicu
 i kap smole sa dva leptira
što se nikad neće sastati,
 grije
starog brusača jantara,
veterana  rata.
Auroru Borealis,
koja ga u mladosti
isprati na daleka bojišta,
ove noći
posmatra kroz okno
praznog doma.
Samo je vješti majstor
znao napraviti brojanicu,
okamenjenu
polarnu svjetlost na dlanu,
s kojom se,
u duge sjevernjačke noći,
molio,
 za slobodu leptira.
 
 

Lepkék
 
Egy csepp gyanta a szófolyamban
borostyánná változva
elhomályosítja az őserdőt
és a szépséget örökre kihangsúlyozza.
A századok, megindultan a hideg Baltikum
viking hajóira telepedve,
csodálatos módon
tűzzel
emelik ki a kiválasztottak mellszobrát.
Az északi tengerparti
kunyhóban,
a kandallóban a lángok,
a tekintet a nyakéken,
meg a sohasem egyesülő
két lepkétől eredő gyantacseppen,
az öreg borostyán-csiszolómunkást,
a kiszolgált katonát
melegíti.
Az északi sarkfényt,
ami fiatalságában
a messzi harctérre kísérte,
most
üres otthona
ablakán keresztül nézi.
Csak kiváló mester készíthette
az olvasót,
tenyerén a megkövesedett
sarki fényt,
mellyel
a hosszú sarki éjeken át
a lepke szabadságáért
imádkozott.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése