Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
|
Bekerítve
Csatárláncba
felfejlődve közeledtek.
- Sehol semmi rés - szaladt ki a
száján.
Humberto biccentett. Zaj nélkül
tette le fegyverét. Lágy mozdulatokkal illesztette vállához a hegedűt,
játszani kezdett.
Blasco kiugrott az árokból, s
elindult feléjük. Hallotta, amint csőre tölt.
Már az arcuk is kivehető volt.
Homloka gyöngyözött; Humbertóra pillantott. Az háttal a lövészárok falának
dőlve hegedült tovább. „Háttal az ellenségnek? - ismételgette magában -
Hiszen körülvettek!”
Blasco leért a völgybe. A két
fegyver egyszerre szólalt meg.
Hátulról érte a fény, az escopota
fémlapja megcsillant. „Mit teszel?” - faggatta önmagát, a választ nem
találta. Tekintete a Humberto homlokába csüngő fürtökre esett. „Milyen
érdekes - gondolta - , a vonót a bal kezében tartja.”
Felemeli a gránátot. Kibiztosítja.
Mit teszel?
|
Opkoljeno
U navalnom
redu su se približavali.
– Neke pukotine nigde –
izustio je.
Humberto klimne.
Oružje je nečujno spustio. Violinu elegantnim pokretom digao i svirati počeo.
Blaško iskoči iz jarka
i prema njima krene. Čuo je, kako metak u cev stavlja.
Već su im i lica
videli. Čelo mu je znoj oblio; pogleda Humberta. On je leđima na zid jarka
naslonjeno dalje na violini svirao. „Napadačima leđima okrenuto? – ponavljao
u sebi – Ta opkoljeni smo!”
Blaško je u dolinu
stigao. Oružja istovremeno su se oglasili.
Svetlost ga je straga
osvetlio, metalna površina eskopota zablista. „Šta radiš? ” – ispitiva sam
sebe, odgovor nije našao. Pogled mu je na na lokne Humberta palo.
„Interesantno je – pomislio – gudalo u levoj ruci drži. ”
Podiže granatu.
Priprema za aktivaciju.
Šta radiš?
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
Gergely Tamás: Latorcza
kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése